Job 21
1 Y respondió Job, y dijo:
Felele pedig Jób, és monda:
2 Oíd atentamente mi palabra, y sea esto por vuestros consuelos.
Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett.
3 Soportadme, y yo hablaré; y después que hubiere hablado, escarneced.
Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.
4 ¿Por ventura hablo yo a algún hombre? Y si es así ¿por qué no se ha de angustiar mi espíritu?
Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?
5 Miradme, y espantaos, y poned la mano sobre la boca.
Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.
6 Aun yo mismo, cuando me acuerdo, me asombro, y toma temblor mi carne.
Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.
7 ¿Por qué viven los impíos, y se envejecen, y aún crecen en riquezas?
Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?
8 Su simiente con ellos, compuesta delante de ellos; y sus renuevos delante de sus ojos.
Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.
9 Sus casas seguras de temor, ni hay azote de Dios sobre ellos.
Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.
10 Sus vacas conciben, no abortan; paren sus vacas, y no malogran su cría.
Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.
11 Salen sus chiquitos como manada de ovejas, y sus hijos andan saltando.
Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.
12 Al son de tamboril y cítara saltan, y se regocijan al son del órgano.
Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.
Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba; (Sheol h7585)
14 Dicen pues a Dios: Apártate de nosotros, que no queremos el conocimiento de tus caminos.
Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
15 ¿Quién es el Todopoderoso, para que le sirvamos? ¿Y de qué nos aprovechará que oremos a él?
Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?
16 He aquí que su bien no está en manos de ellos; el consejo de los impíos lejos esté de mí.
Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
17 ¡Oh cuántas veces el candil de los impíos es apagado, y viene sobre ellos su contrición, y con su ira Dios les reparte dolores!
Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket haragjában.
18 Serán como la paja delante del viento, y como el tamo que arrebata el torbellino.
Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.
19 Dios guardará para los hijos de ellos su violencia; y le dará su pago, para que conozca.
Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.
20 Verán sus ojos su quebranto, y beberá de la ira del Todopoderoso.
Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.
21 Porque ¿qué deleite tendrá el de su casa después de sí, siendo cortado el número de sus meses?
Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!
22 ¿Por ventura enseñará él a Dios sabiduría, juzgando él las alturas?
Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!
23 Este morirá en la fortaleza de su hermosura, todo quieto y pacífico.
Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;
24 Sus senos están llenas de leche, y sus huesos serán regados de tuétano.
Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.
25 Y este otro morirá en amargura de ánimo, y no habiendo comido jamás con gusto.
Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.
26 Igualmente yacerán ellos en el polvo, y gusanos los cubrirán.
Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.
27 He aquí, yo conozco vuestros pensamientos, y las imaginaciones que contra mí forjáis.
Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;
28 Porque decís: ¿Qué es de la casa del príncipe, y qué de la tienda de las moradas de los impíos?
Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?
29 ¿No habéis preguntado a los que pasan por los caminos, por cuyas señas no negaréis?
Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik sokat utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?
30 Que el malo es guardado del día de la contrición, del día de las iras son llevados.
Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
31 ¿Quién le denunciará en su cara su camino? Y de lo que él hizo, ¿quién le dará el pago?
Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?
32 Porque él ya será llevado a los sepulcros, y en el montón permanecerá.
Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.
33 Los terrones del arroyo le serán ya dulces; y tras de él será llevado todo hombre, y antes de él han ido innumerables.
Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok mentek el előtte.
34 ¿Cómo, pues, me consoláis en vano, dado que vuestras respuestas quedan por mentira?
Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.
