Job 21
1 Y respondió Job, y dijo:
Felelt Jób és mondta:
2 Oíd atentamente mi palabra, y sea esto por vuestros consuelos.
Hallva halljátok szavaimat s ez legyen vigasztalástok.
3 Soportadme, y yo hablaré; y después que hubiere hablado, escarneced.
Tűrjetek el engem, majd én beszélek, s miután beszéltem, gúnyolódhatsz!
4 ¿Por ventura hablo yo a algún hombre? Y si es así ¿por qué no se ha de angustiar mi espíritu?
Vajon embernek szól-e az én panaszom, avagy miért nem volnék türelmetlen?
5 Miradme, y espantaos, y poned la mano sobre la boca.
Forduljatok hozzám, iszonyodjatok el s tegyétek kezeteket szátokra!
6 Aun yo mismo, cuando me acuerdo, me asombro, y toma temblor mi carne.
Hisz, ha rágondolok, megrémülök, s borzadály fogja el testemet.
7 ¿Por qué viven los impíos, y se envejecen, y aún crecen en riquezas?
Miért élnek a gonoszok, megszilárdulnak, meg is erősödnek vagyonban?
8 Su simiente con ellos, compuesta delante de ellos; y sus renuevos delante de sus ojos.
Magzatjuk bizton áll előttük, velök, és ivadékaik szemeik előtt.
9 Sus casas seguras de temor, ni hay azote de Dios sobre ellos.
Házaik csupa béke, félelem nélkül, és nincsen rajtuk Isten vesszeje.
10 Sus vacas conciben, no abortan; paren sus vacas, y no malogran su cría.
Bikája hág s el nem vetél, tehene ellik és nem szül idétlent.
11 Salen sus chiquitos como manada de ovejas, y sus hijos andan saltando.
Kieresztik, mint a juhokat, gyerkőczeiket, és gyermekeik ugrándoznak.
12 Al son de tamboril y cítara saltan, y se regocijan al son del órgano.
Énekelnek dobszó és hárfa mellett s örülnek a fuvola hangjánál.
Jóban végzik el napjaikat a egy pillanat alatt az alvilágba szállanak alá. (Sheol h7585)
14 Dicen pues a Dios: Apártate de nosotros, que no queremos el conocimiento de tus caminos.
Pedig mondták Istennek: Távozz tőlünk s útaidat megismerni nem kívánjuk;
15 ¿Quién es el Todopoderoso, para que le sirvamos? ¿Y de qué nos aprovechará que oremos a él?
mi a Mindenható, hogy szolgáljuk őt, s mi hasznunk lesz, ha imádjuk őt?
16 He aquí que su bien no está en manos de ellos; el consejo de los impíos lejos esté de mí.
Lám, nem kezökben van javuk, – a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
17 ¡Oh cuántas veces el candil de los impíos es apagado, y viene sobre ellos su contrición, y con su ira Dios les reparte dolores!
Hányszor alszik ki a gonoszok mécsese, és jön reájuk szerencsétlenségök, midőn részeket oszt ki haragjában!
18 Serán como la paja delante del viento, y como el tamo que arrebata el torbellino.
Lesznek olyanok, mint szalma szél előtt s mint polyva, melyet elragad a vihar.
19 Dios guardará para los hijos de ellos su violencia; y le dará su pago, para que conozca.
Isten majd gyermekei számára teszi el jogtalanságát. – Fizessen neki magának, hogy érezze;
20 Verán sus ojos su quebranto, y beberá de la ira del Todopoderoso.
saját szemei lássák vesztét és a Mindenható haragjából igyék!
21 Porque ¿qué deleite tendrá el de su casa después de sí, siendo cortado el número de sus meses?
Mert mi dolga van ő utána házával a hónapjainak száma után, melyek neki rendeltettek?
22 ¿Por ventura enseñará él a Dios sabiduría, juzgando él las alturas?
Istent lehet-e tanítani tudásra, őt, ki a magasakat is ítéli?
23 Este morirá en la fortaleza de su hermosura, todo quieto y pacífico.
Emez teljes épségében hal el, egészen gondtalan és boldog;
24 Sus senos están llenas de leche, y sus huesos serán regados de tuétano.
sajtárai telve voltak tejjel és csontjainak veleje üde.
25 Y este otro morirá en amargura de ánimo, y no habiendo comido jamás con gusto.
Amaz pedig keserű lélekkel hal meg és nem élvezett a jóból:
26 Igualmente yacerán ellos en el polvo, y gusanos los cubrirán.
Együtt a porban feküsznek és féreg fedi el őket.
27 He aquí, yo conozco vuestros pensamientos, y las imaginaciones que contra mí forjáis.
Lám, ismerem a ti gondolataitokat a a fondorlatokat, melyekkel erőszakot míveltek ellenem.
28 Porque decís: ¿Qué es de la casa del príncipe, y qué de la tienda de las moradas de los impíos?
Midőn mondjátok: hol van a hatalmasnak háza és hol a gonoszoknak sátra, lakása?
29 ¿No habéis preguntado a los que pasan por los caminos, por cuyas señas no negaréis?
– nem kérdeztétek-e az úton járókat, hisz az ő jeleiket nem ismerhetitek félre:
30 Que el malo es guardado del día de la contrición, del día de las iras son llevados.
hogy a szerencsétlenség napjára tartatik fenn az, a ki rossz, a harag napjára vitetik el?
31 ¿Quién le denunciará en su cara su camino? Y de lo que él hizo, ¿quién le dará el pago?
Ki mondja meg neki szemébe az útját, s a mit cselekedett, ki fizeti meg neki?
32 Porque él ya será llevado a los sepulcros, y en el montón permanecerá.
Hisz ő a sírkertbe vitetik és a sírhalom fölött virraszt;
33 Los terrones del arroyo le serán ya dulces; y tras de él será llevado todo hombre, y antes de él han ido innumerables.
édesek neki a völgy göröngyei, és ő utána húzódik minden ember, s őelőtte számtalanok.
34 ¿Cómo, pues, me consoláis en vano, dado que vuestras respuestas quedan por mentira?
Hogy vigasztaltok hát engem hiábavalóval, hisz válaszaitok – a mi marad, hűtelenség!
