Job 14

1 El hombre nacido de mujer, corto de días, y harto de sinsabores;

Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő.

2 que sale como una flor y es cortado; y huye como la sombra, y no permanece.

Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó.

3 ¿Y sobre éste abres tus ojos, y me traes a juicio contigo?

Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é engem?

4 ¿Quién hará limpio de inmundo? Nadie.

Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki.

5 Si sus días están determinados, y el número de sus meses está cerca de ti; tú le pusiste términos, de los cuales no pasará.

Nincsenek-é meghatározva napjai? Az ő hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át.

6 Si tú lo dejares, él dejará de ser; entre tanto deseará, como el jornalero, su día.

Fordulj el azért tőle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek.

7 Porque si el árbol fuere cortado, aún queda de él esperanza; retoñecerá aún, y sus renuevos no faltarán.

Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak.

8 Si se envejeciere en la tierra su raíz, y su tronco fuere muerto en el polvo,

Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke:

9 al olor del agua reverdecerá, y hará copa como nueva planta.

A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete.

10 Mas cuando el hombre morirá, y será cortado; y perecerá el hombre, ¿adónde estará él?

De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van ő?

11 Las aguas del mar se fueron, y se agotó el río, se secó.

Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad:

12 Así el hombre yace, y no se tornará a levantar; hasta que no haya cielo no despertarán, ni recordarán de su sueño.

Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból.

13 ¡Oh quién me diera que me escondieses en la sepultura, que me encubrieras hasta apaciguarse tu ira, que me pusieses plazo, y de mí te acordaras! (Sheol h7585)

Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, a míg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam! (Sheol h7585)

14 Si el hombre muriere, ¿por ventura vivirá? Todos los días de mi edad esperaré, hasta que venga mi transformación.

Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? Akkor az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom.

15 Entonces llamarás, y yo te responderé, a la obra de tus manos desearás.

Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után.

16 Pues ahora me cuentas los pasos, y no das dilación a mi pecado.

De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet!

17 Tienes sellada en manojo mi prevaricación, y enmiendas a mi iniquidad.

Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, és hozzáadod bűneimhez.

18 Y ciertamente el monte que cae se deshace, y las peñas son traspasadas de su lugar;

Még a hegy is szétomlik, ha eldől; a szikla is elmozdul helyéről;

19 las piedras son quebrantadas con el agua impetuosa, que se lleva el polvo de la tierra, de tal manera haces perder al hombre la esperanza.

A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé.

20 Para siempre serás más fuerte que él, y él se va; demudarás su rostro, y lo enviarás.

Hatalmaskodol rajta szüntelen és ő elmegy; megváltoztatván az arczát, úgy bocsátod el őt.

21 Sus hijos serán honrados, y él no lo sabrá; o serán afligidos, y no entenderá de ellos.

Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törődik velök.

22 Mas mientras su carne estuviere sobre él se dolerá, y su alma se entristecerá en él.

Csak őmagáért fáj még a teste, és a lelke is őmagáért kesereg.