Job 10

1 Mi alma es cortada en mi vida; por tanto soltaré mi queja sobre mí, y hablaré con amargura de mi alma.

Megundorodott lelkem életemtől, nekieresztem majd panaszomat, hadd beszélek lelkem keservében.

2 Diré a Dios: No me condenes; hazme entender por qué pleiteas conmigo.

Megmondom Istennek: Ne kárhoztass engem, tudasd velem, mi miatt pörölsz velem!

3 ¿Te parece bien que oprimas, y que deseches la obra de tus manos, y que resplandezcas sobre el consejo de los impíos?

Illik-e hozzád, hogy nyomorgatsz, hogy megveted kezeid szerzeményét, míg a gonoszok tanácsa fölött fényt árasztasz?

4 ¿Tienes tú ojos de carne? ¿Ves tú como ve el hombre?

Testi szemeid vannak-e neked, avagy mint halandó lát, úgy látsz-e?

5 ¿ Son tus días como los días del hombre, o tus años como los tiempos humanos,

Mint halandó napjai, olyanok-e napjaid, avagy éveid, mint férfi napjai,

6 para que inquieras mi iniquidad, y busques mi pecado,

hogy keresgéled bűnömet és vétkem után kutatsz,

7 sobre saber tú que no soy impío, y que no hay quien de tu mano me libre?

noha tudod, hogy nem vagyok bűnös s nincs, ki kezedből menthet?

8 Tus manos me formaron y me compusieron todo en contorno, ¿y así me deshaces?

Kezeid alakítottak engem és elkészítettek egyaránt köröskörül – és megsemmisítnél?

9 Acuérdate ahora que como a lodo me diste forma; ¿y en polvo me has de tornar?

Gondolj csak rá, hogy mint agyagot készítettél te engem, s porba térítsz engem vissza?

10 ¿No me fundiste como leche, y como un queso me cuajaste?

Nemde mint a tejet kiöntöttél engem s mint a sajtot összefolyattál;

11 Me vestiste de piel y carne, y me cubriste de huesos y nervios.

bőrbe és húsba öltöztettél és csontokkal meg inakkal átszőttél;

12 Vida y misericordia me concediste, y tu visitación guardó mi espíritu.

életet és szeretetet míveltél velem s gondviselésed megőrizte szellememet.

13 Y estas cosas tienes guardadas en tu corazón; yo sé que esto está cerca de ti.

De ezeket tartogattad szívedben, tudom, hogy ez volt benned:

14 Si pequé, ¿me acecharás, y no me limpiarás de mi iniquidad?

ha vétkezem, megvigyázol engem és bűnöm alól föl nem mentesz.

15 Si fuere malo, ¡ay de mí! Y si fuere justo, no levantaré mi cabeza, estando hastiado de deshonra, y de verme afligido.

Ha gonosz vagyok, jaj nekem; s ha igaz vagyok, föl nem emelhetem fejemet, jóllakva szégyennel és eltelve nyomorommal.

16 Y vas creciendo, cazándome como león; tornando y haciendo en mí maravillas.

S ha magasra emelkednék, mint fenevadra vadásznál rám, s ismételve csodálatosan bánnál velem;

17 Renovando tus plagas contra mí, y aumentando conmigo tu furor, remudándose sobre mí ejércitos.

megújítanád tanúidat ellenem, sokszor tanúsítanád haragodat velem szemben: egymást felváltó hadak ellenem!

18 ¿Por qué me sacaste del vientre? Habría yo muerto, y no me vieran ojos.

S miért hoztál ki engem az anyaméhből? kimúltam volna s szem nem látna engem;

19 Fuera, como si nunca hubiera sido, llevado desde el vientre a la sepultura.

mintha nem lettem volna, olyan volnék, a méhből a sírba vitettem volna.

20 ¿No son mis días poca cosa? Cesa pues, y déjame, para que me esfuerce un poco.

Nemde kevesek a napjaim, hagyj föl tehát; fordulj el tőlem, hogy földerülhessek egy keveset!

21 Antes que vaya para no volver, a la tierra de tinieblas y de sombra de muerte;

Mielőtt elmennék, hogy ne térjek vissza, sötétségnek és vakhomálynak országába,

22 tierra de oscuridad, y tenebrosa sombra de muerte, donde no hay orden, y que resplandece como la misma oscuridad.

országba, mely borús mint a homály, vakhomály, rend nélkül s fénylik – mint homály.