Salmos 88
1 Canción: Salmo para los hijos de Coré: al Músico principal: para cantar sobre Mahalath: Masquil de Hemán Ezrahita. OH Jehová, Dios de mi salud, día y noche clamo delante de ti.
Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
2 Entre mi oración en tu presencia: inclina tu oído á mi clamor.
Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott. (Sheol h7585)
4 Soy contado con los que descienden al hoyo, soy como hombre sin fuerza:
Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
5 Libre entre los muertos, como los matados que yacen en el sepulcro, que no te acuerdas más de ellos, y que son cortados de tu mano.
A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
6 Hasme puesto en el hoyo profundo, en tinieblas, en honduras.
Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
7 Sobre mí se ha acostado tu ira, y me has afligido con todas tus ondas. (Selah)
A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. (Szela)
8 Has alejado de mí mis conocidos: hasme puesto por abominación á ellos: encerrado estoy, y no puedo salir.
Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
9 Mis ojos enfermaron á causa de mi aflicción: hete llamado, oh Jehová, cada día; he extendido á ti mis manos.
Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
10 ¿Harás tú milagro á los muertos? ¿levantaránse los muertos para alabarte? (Selah)
Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? (Szela)
11 ¿Será contada en el sepulcro tu misericordia, ó tu verdad en la perdición?
Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
12 ¿Será conocida en las tinieblas tu maravilla, ni tu justicia en la tierra del olvido?
Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
13 Mas yo á ti he clamado, oh Jehová; y de mañana mi oración te previno.
De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
14 ¿Por qué, oh Jehová, desechas mi alma? ¿por qué escondes de mí tu rostro?
Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
15 Yo soy afligido y menesteroso: desde la mocedad he llevado tus terrores, he estado medroso.
Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
16 Sobre mí han pasado tus iras; tus espantos me han cortado.
Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
17 Hanme rodeado como aguas de continuo; hanme cercado á una.
Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
18 Has alejado de mí el amigo y el compañero; y mis conocidos [se esconden] en la tiniebla.
Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.
