Salmos 17

1 Oración de David. OYE, oh Jehová, justicia; está atento á mi clamor; escucha mi oración hecha sin labios de engaño.

Dávid imádsága. Hallgasd meg, Uram, az igazságot, vedd észre könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról.

2 De delante de tu rostro salga mi juicio; vean tus ojos la rectitud.

A te orczádtól jőjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat.

3 Tú has probado mi corazón, hasme visitado de noche; me has apurado, y nada inicuo hallaste: heme propuesto que mi boca no ha de propasarse.

Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi rosszat; ha tán gondoltam is, nem jött ki a számon.

4 Para las obras humanas, por la palabra de tus labios yo me he guardado de las vías del destructor.

Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erőszakosnak ösvényeire.

5 Sustenta mis pasos en tus caminos, porque mis pies no resbalen.

Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim.

6 Yo te he invocado, por cuanto tú me oirás, oh Dios: inclina á mí tu oído, escucha mi palabra.

Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet.

7 Muestra tus estupendas misericordias, tú que salvas á los que en ti confían de los que se levantan contra tu diestra.

Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól.

8 Guárdame como lo negro de la niñeta del ojo, escóndeme con la sombra de tus alas,

Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet.

9 De delante de los malos que me oprimen, de mis enemigos que me cercan por la vida.

A gonoszok elől, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elől, a kik lelkendezve vesznek körül engem.

10 Cerrados están con su grosura; con su boca hablan soberbiamente.

Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak.

11 Nuestros pasos nos han cercado ahora: puestos tienen sus ojos para echar[nos] por tierra.

Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek.

12 Parecen al león que desea hacer presa, y al leoncillo que está escondido.

Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülő oroszlánkölyökhöz.

13 Levántate, oh Jehová; prevén su encuentro, póstrale: libra mi alma del malo con tu espada;

Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le őt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel;

14 De los hombres con tu mano, oh Jehová, de los hombres de mundo, cuya parte es en [esta] vida, y cuyo vientre hinches de tu tesoro: hartan [sus] hijos, y dejan el resto á sus chiquitos.

Az emberektől, oh Uram, kezeddel, a világ embereitől! Az ő osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bővölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják.

15 Yo en justicia veré tu rostro: seré saciado cuando despertare á tu semejanza.

Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn felserkenek.