Salmos 139
1 Al Músico principal: Salmo de David. OH Jehová, tú me has examinado y conocido.
Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
2 Tú has conocido mi sentarme y mi levantarme, has entendido desde lejos mis pensamientos.
Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.
3 Mi senda y mi acostarme has rodeado, y estás impuesto en todos mis caminos.
Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
4 Pues aun no está la palabra en mi lengua, [y] he aquí, oh Jehová, tú la sabes toda.
Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!
5 Detrás y delante me guarneciste, y sobre mí pusiste tu mano.
Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
6 Más maravillosa es la ciencia que mi capacidad; alta es, no puedo comprenderla.
Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt.
7 ¿Adónde me iré de tu espíritu? ¿y adónde huiré de tu presencia?
Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?
8 Si subiere á los cielos, allí estás tú: y si en abismo hiciere mi estrado, he aquí allí tú estás. (Sheol h7585)
Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy. (Sheol h7585)
9 Si tomare las alas del alba, y habitare en el extremo de la mar,
Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
10 Aun allí me guiará tu mano, y me asirá tu diestra.
Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
11 Si dijere: Ciertamente las tinieblas me encubrirán; aun la noche resplandecerá tocante á mí.
Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
12 Aun las tinieblas no encubren de ti, y la noche resplandece como el día: lo mismo [te son] las tinieblas que la luz.
A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
13 Porque tú poseiste mis riñones; cubrísteme en el vientre de mi madre.
Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
14 Te alabaré; porque formidables, maravillosas son tus obras: estoy maravillado, y mi alma lo conoce mucho.
Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
15 No fué encubierto de ti mi cuerpo, bien que en oculto fuí formado, [y] compaginado en lo más bajo de la tierra.
Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében.
16 Mi embrión vieron tus ojos, y en tu libro estaban escritas todas aquellas cosas que fueron luego formadas, sin [faltar] una de ellas.
Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.
17 Así que ¡cuán preciosos me son, oh Dios, tus pensamientos! ¡cuán multiplicadas son sus cuentas!
És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
18 Si los cuento, multiplícanse más que la arena: despierto, y aun estoy contigo.
Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.
19 De cierto, oh Dios, matarás al impío; apartaos pues de mí, hombres sanguinarios.
Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!
20 Porque blasfemias dicen ellos contra ti: tus enemigos toman en vano [tu nombre].
A kik gonoszul szólnak felőled, és nevedet hiába veszik fel, a te ellenségeid.
21 ¿No tengo en odio, oh Jehová, á los que te aborrecen, y me conmuevo contra tus enemigos?
Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?
22 Aborrézcolos con perfecto odio; téngolos por enemigos.
Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!
23 Examíname, oh Dios, y conoce mi corazón: pruébame y reconoce mis pensamientos:
Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
24 Y ve si hay en mí camino de perversidad, y guíame en el camino eterno.
És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!
