Proverbios 1
1 LOS proverbios de Salomón, hijo de David, rey de Israel:
Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,
2 Para entender sabiduría y doctrina; para conocer las razones prudentes;
Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;
3 Para recibir el consejo de prudencia, justicia, y juicio y equidad;
Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;
4 Para dar sagacidad á los simples, y á los jóvenes inteligencia y cordura.
Együgyűeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.
5 Oirá el sabio, y aumentará el saber; y el entendido adquirirá consejo;
Hallja a bölcs és öregbítse az ő tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.
6 Para entender parábola y declaración; palabras de sabios, y sus dichos oscuros.
Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.
7 El principio de la sabiduría es el temor de Jehová: los insensatos desprecian la sabiduría y la enseñanza.
Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.
8 Oye, hijo mío, la doctrina de tu padre, y no desprecies la dirección de tu madre:
Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.
9 Porque adorno de gracia serán á tu cabeza, y collares á tu cuello.
Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.
10 Hijo mío, si los pecadores te quisieren engañar, no consientas.
Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.
11 Si dijeren: Ven con nosotros, pongamos asechanzas á la sangre, acechemos sin motivo al inocente;
Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;
Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak; (Sheol h7585)
13 Hallaremos riquezas de todas suertes, henchiremos nuestras casas de despojos;
Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;
14 Echa tu suerte entre nosotros; tengamos todos una bolsa:
Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:
15 Hijo mío, no andes en camino con ellos; aparta tu pie de sus veredas:
Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktől;
16 Porque sus pies correrán al mal, é irán presurosos á derramar sangre.
Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.
17 Porque en vano se tenderá la red ante los ojos de toda ave;
Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt:
18 Mas ellos á su propia sangre ponen asechanzas, y á sus almas tienden lazo.
Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;
19 Tales son las sendas de todo el que es dado á la codicia, [la cual] prenderá el alma de sus poseedores.
Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.
20 La sabiduría clama de fuera, da su voz en las plazas:
A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az ő szavát.
21 Clama en los principales lugares de concurso; en las entradas de las puertas de la ciudad dice sus razones:
Lármás utczafőkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az ő beszédit.
22 ¿Hasta cuándo, oh simples, amaréis la simpleza, y los burladores desearán el burlar, y los insensatos aborrecerán la ciencia?
Míglen szeretitek, oh ti együgyűek az együgyűséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyűlölik a balgatagok a tudományt?!
23 Volveos á mi reprensión: he aquí yo os derramaré mi espíritu, y os haré saber mis palabras.
Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.
24 Por cuanto llamé, y no quisisteis; extendí mi mano, y no hubo quien escuchase;
Mivelhogy hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;
25 Antes desechasteis todo consejo mío, y mi reprensión no quisisteis:
És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:
26 También yo me reiré en vuestra calamidad, y me burlaré cuando [os] viniere lo que teméis;
Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, a mitől féltek.
27 Cuando viniere como una destrucción lo que teméis, y vuestra calamidad llegare como un torbellino; cuando sobre vosotros viniere tribulación y angustia.
Mikor eljő, mint a vihar, az, a mitől féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.
28 Entonces me llamarán, y no responderé; buscarme han de mañana, y no me hallarán:
Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.
29 Por cuanto aborrecieron la sabiduría, y no escogieron el temor de Jehová,
Azért hogy gyűlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.
30 Ni quisieron mi consejo, y menospreciaron toda reprensión mía:
Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.
31 Comerán pues del fruto de su camino, y se hartarán de sus consejos.
Esznek azért az ő útjoknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek.
32 Porque el reposo de los ignorantes los matará, y la prosperidad de los necios los echará á perder.
Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket.
33 Mas el que me oyere, habitará confiadamente, y vivirá reposado, sin temor de mal.
A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.
