Proverbios 7
1 HIJO mío, guarda mis razones, y encierra contigo mis mandamientos.
Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.
2 Guarda mis mandamientos, y vivirás; y mi ley como las niñas de tus ojos.
Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.
3 Lígalos á tus dedos; escríbelos en la tabla de tu corazón.
Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.
4 Di á la sabiduría: Tú eres mi hermana; y á la inteligencia llama parienta:
Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd,
5 Para que te guarden de la mujer ajena, y de la extraña que ablanda sus palabras.
Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédivel hizelkedő idegentől.
6 Porque mirando yo por la ventana de mi casa, por mi celosía,
Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,
7 Vi entre los simples, consideré entre los jóvenes, un mancebo falto de entendimiento,
És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,
8 El cual pasaba por la calle, junto á la esquina de aquella, é iba camino de su casa,
A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget,
9 A la tarde del día, ya que oscurecía, en la oscuridad y tiniebla de la noche.
Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.
10 Y he aquí, una mujer que le sale al encuentro con atavío de ramera, astuta de corazón,
És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében.
11 Alborotadora y rencillosa, sus pies no pueden estar en casa;
Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai.
12 Unas veces de fuera, ó bien por las plazas, acechando por todas las esquinas.
Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.
13 Y traba de él, y bésalo; desvergonzó su rostro, y díjole:
És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:
14 Sacrificios de paz había prometido, hoy he pagado mis votos;
Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.
15 Por tanto he salido á encontrarte, buscando diligentemente tu rostro, y te he hallado.
Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!
16 Con paramentos he ataviado mi cama, recamados con cordoncillo de Egipto.
Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésű szőnyegekkel.
17 He sahumado mi cámara con mirra, áloes, y cinamomo.
Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.
18 Ven, embriaguémonos de amores hasta la mañana; alegrémonos en amores.
No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.
19 Porque el marido no está en casa, hase ido á un largo viaje:
Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.
20 El saco de dinero llevó en su mano; el día señalado volverá á su casa.
Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza.
21 Rindiólo con la mucha suavidad de sus palabras, obligóle con la blandura de sus labios.
És elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá őt.
22 Vase en pos de ella luego, como va el buey al degolladero, y como el loco á las prisiones para ser castigado;
Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba;
23 Como el ave que se apresura al lazo, y no sabe que es contra su vida, hasta que la saeta traspasó su hígado.
Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van.
24 Ahora pues, hijos, oidme, y estad atentos á las razones de mi boca.
Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.
25 No se aparte á sus caminos tu corazón; no yerres en sus veredas.
Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.
26 Porque á muchos ha hecho caer heridos; y aun los más fuertes han sido muertos por ella.
Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.
