Job 9
1 Y RESPONDIÓ Job, y dijo:
Felelt Jób és mondta:
2 Ciertamente yo conozco que es así: ¿y cómo se justificará el hombre con Dios?
Valóban tudom, hogy így van; miképpen is igazulhat Istennel szemben a halandó?
3 Si quisiere contender con él, no le podrá responder á una [cosa] de mil.
Ha kíván pörölni vele, nem felel neki egyre sem ezer közül.
4 El es sabio de corazón, y poderoso en fortaleza: ¿quién se endureció contra él, y quedó en paz?
Szívre bölcs, erőre hatalmas! Ki keményítette meg magát ellene és sértetlen maradt?
5 Que arranca los montes con su furor, y no conocen quién los trastornó:
A ki hegyeket mozdít el, s nem is tudják, a melyeket felforgatott haragjában;
6 Que remueve la tierra de su lugar, y hace temblar sus columnas:
a ki megreszketteti a földet a helyéről, hogy oszlopai megrendülnek;
7 Que manda al sol, y no sale; y sella las estrellas:
a ki szól a napnak s nem ragyog fel, s a csillagokra pecsétet tesz;
8 El que extiende solo los cielos, y anda sobre las alturas de la mar:
kiterjeszti az eget egymagában s lépdel a tenger magaslatain;
9 El que hizo el Arcturo, y el Orión, y las Pléyadas, y los lugares secretos del mediodía:
teremti a gönczölszekerét, az óriont s a fiastyúkot meg a Délnek kamaráit;
10 El que hace cosas grandes é incomprensibles, y maravillosas, sin número.
a ki nagyokat tesz kikutathatatlanúl, csodásokat, úgy hogy számuk sincsen:
11 He aquí que él pasará delante de mí, y yo no lo veré; y pasará, y no lo entenderé.
lám, elvonul mellettem s nem látom, elhalad s nem veszem észre;
12 He aquí, arrebatará; ¿quién le hará restituir? ¿Quién le dirá, Qué haces?
ha kit elragad, ki utasítaná vissza, ki szólna hozzá mit mívelsz?
13 Dios no tornará atrás su ira, y debajo de él se encorvan los que ayudan á los soberbios.
Isten nem fordítja el haragját, alatta legörnyedtek Ráháb segítői;
14 ¿Cuánto menos le responderé yo, y hablaré con él palabras estudiadas?
hát még hogy felelnék én neki, választanám szavaimat vele szemben!
15 Que aunque fuese yo justo, no responderé; antes habré de rogar á mi juez.
A ki, ha igazam volna, nem felelnék, az én bírámhoz könyörögnék.
16 Que si yo le invocase, y él me respondiese, aun no creeré que haya escuchado mi voz.
Ha szólítanám s felelne nekem, nem hinném, hogy figyel szavamra.
17 Porque me ha quebrado con tempestad, y ha aumentado mis heridas sin causa.
A ki viharban rám rohan, hogy sebeimet sokasítsa ok nélkül.
18 No me ha concedido que tome mi aliento; mas hame hartado de amarguras.
Nem enged lélegzetet vennem, hanem jóllakat keserűségekkel.
19 Si [habláremos] de [su] potencia, fuerte por cierto es; si de juicio, ¿quién me emplazará?
Ha erőn fordul meg: íme a hatalmas, és ha ítéleten: ki idéz meg engem?
20 Si yo me justificare, me condenará mi boca; si [me dijere] perfecto, esto me hará inicuo.
Ha igazam volna, szájam ítélne el engem; gáncstalan vagyok, fonákká tesz engem.
21 [Bien que] yo [fuese] íntegro, no conozco mi alma: reprocharé mi vida.
Gáncstalan vagyok, nem ismerem lelkemet, megvetem életemet!
22 Una cosa resta que yo diga: Al perfecto y al impío él los consume.
Egyre megy; azért azt mondom: Gáncstalant és gonoszt semmisít ő meg.
23 Si azote mata de presto, ríese de la prueba de los inocentes.
Ha hirtelen öl az ostor, az ártatlanok elcsüggedésén gúnyolódik.
24 La tierra es entregada en manos de los impíos, y él cubre el rostro de sus jueces. Si no [es él], ¿quién [es]? ¿dónde está?
Az ország gonoszok kezébe adatott; bíráinak arczát eltakarja, ha ő nem, ugyan kicsoda?
25 Mis días han sido más ligeros que un correo; huyeron, y no vieron el bien.
Napjaim pedig gyorsabbak voltak a futárnál, eliramodtak, nem láttak jót.
26 Pasaron cual navíos veloces: como el águila que se arroja á la comida.
Tovavonultak akár gyékényhajók, mint sas lecsap az étkére.
27 Si digo: Olvidaré mi queja, dejaré mi aburrimiento, y esforzaréme:
Ha azt mondtam, hadd felejtem el panaszomat, hagyom abba bánatos arczomat s hadd derülök fel:
28 Contúrbanme todos mis trabajos; sé que no me darás por libre.
megfélemedtem mind a fájdalmaimtól, tudtam, hogy nem fogsz engem ártatlannak mondani.
29 Yo soy impío, ¿para qué trabajaré en vano?
Nekem bűnösnek kell lennem – minek fáradozzam hát hiába?
30 Aunque me lave con aguas de nieve, y limpie mis manos con la misma limpieza,
Ha megmosakodnám hóvízben s lúggal tisztítanám kezeimet:
31 Aun me hundirás en el hoyo, y mis propios vestidos me abominarán.
akkor a verembe mártanál engem, hogy megutálnának ruháim.
32 Porque no es hombre como yo, para que yo le responda, y vengamos juntamente á juicio.
Mert nem ember ő mint én, bogy felelhetnék neki, hogy együtt mehetnénk be ítéletre.
33 No hay entre nosotros árbitro que ponga su mano sobre nosotros ambos.
Nem létezik, ki közöttünk dönt, ki rá tenné kezét mindkettőnkre.
34 Quite de sobre mí su vara, y su terror no me espante.
Távolítsa el rólam vesszejét, s rettentése ne ijesszen engem:
35 Entonces hablaré, y no le temeré: porque así no estoy en mí mismo.
majd beszélnék s nem félnék tőle, mert nem olyan vagyok én magamban.
