Job 6
1 Y RESPONDIÓ Job y dijo:
Felelt Jób és mondta:
2 ¡Oh si pesasen al justo mi queja y mi tormento, y se alzasen igualmente en balanza!
Vajha mérve mérnék bosszúságomat a gyötrelmemet mérlegre vetnék egyaránt!
3 Porque pesaría aquél más que la arena del mar: y por tanto mis palabras son cortadas.
Mert most tengerek fövenyénél nehezebb, azért megzavarodtak szavaim.
4 Porque las saetas del Todopoderoso están en mí, cuyo veneno bebe mi espíritu; y terrores de Dios me combaten.
Mert a Mindenható nyilai vannak bennem, a melyeknek mérgét lelkem issza; Isten ijedelmei sorakoznak ellenem.
5 ¿Acaso gime el asno montés junto á la hierba? ¿muge el buey junto á su pasto?
Ordít-e a vadszamár a pázsiton, avagy bőg-e az ökör abraka mellett?
6 ¿Comeráse lo desabrido sin sal? ¿ó habrá gusto en la clara del huevo?
Ehető-e a mi ízetlen, só nélkül, avagy van-e íz a tojás fehérjében?
7 Las cosas que mi alma no quería tocar, por los dolores son mi comida.
Vonakodott hozzá nyúlni a lelkem; azok az én kórságos ételem.
8 ¡Quién me diera que viniese mi petición, y que Dios [me] otorgase lo que espero;
Bárcsak beteljesednék kérésem s reményemet megadná Isten;
9 Y que pluguiera á Dios quebrantarme; que soltara su mano, y me deshiciera!
s tetszenék Istennek, hogy összezúzzon engem, megoldaná kezét, hogy véget vessen nekem!
10 Y sería aún mi consuelo, si me asaltase con dolor sin dar más tregua, que yo no he escondido las palabras del Santo.
Akkor volna még vigasztalásom – fölszökném kíméletlen fájdalomban – hogy nem tagadtam meg a Szentnek szavait.
11 ¿Cuál es mi fortaleza para esperar aún? ¿y cuál mi fin para dilatar mi vida?
Mi az erőm, hogy várakozzam, s mi a végem, hogy türtessem magam?
12 ¿Es mi fortaleza la de las piedras? ¿ó mi carne, es de acero?
Avagy kövek ereje-e az én erőm, vagy ércz az én húsom?
13 ¿No me ayudo cuanto puedo, y el poder me falta del todo?
Hiszen segítségem nincs bennem, és üdvösségem elutasíttatott tőlem.
14 El atribulado es consolado de su compañero: mas hase abandonado el temor del Omnipotente.
Az elcsüggedőt barátjától szeretet illeti, ha el is hagyja a Mindenható félelmét!
15 Mis hermanos han mentido cual arroyo: pasáronse como corrientes impetuosas,
Testvéreim hűtelenek lettek mint a patak, mint a hogy medrükben a patakok eltűnnek.
16 Que están escondidas por la helada, y encubiertas con nieve;
A melyek sötétlenek a jégtől, bennök rejtőzik el a hó;
17 Que al tiempo del calor son deshechas, y en calentándose, desaparecen de su lugar;
mikor hőség éri, megsemmisülnek, midőn meleg van, elenyésznek helyükből.
18 Apártanse de la senda de su rumbo, van menguando y piérdense.
Kanyarodnak útjuk ösvényei, elhúzódnak a pusztaságban és elvesznek.
19 Miraron los caminantes de Temán, los caminantes de Saba esperaron en ellas:
Ide tekintettek Téma karavánjai, Sába vándorcsapatai reménykedtek bennük;
20 [Mas] fueron avergonzados por su esperanza; porque vinieron hasta ellas, y halláronse confusos.
megszégyenültek, hogy bíztak, elérkeztek odáig és elpirultak.
21 Ahora ciertamente como ellas sois vosotros: que habéis visto el tormento, y teméis.
Mert most az övéi vagytok, láttok rettegést és féltek.
22 ¿Os he dicho yo: Traedme, y pagad por mí de vuestra hacienda;
Hát mondtam-e: adjatok nékem, és vagyontokból vesztegetést ajáljatok értem,
23 Y libradme de la mano del opresor, y redimidme del poder de los violentos?
és szabadítsatok ki szorongatónak kezéből s zsarnokok kezétől váltsatok meg engem?
24 Enseñadme, y yo callaré: y hacedme entender en qué he errado.
Tanítsatok engem s én elhallgatok, és ha mit tévedtem, értessétek meg velem.
25 ¡Cuán fuertes son las palabras de rectitud! Mas ¿qué reprende el que reprende de vosotros?
Mi hathatósak az egyenes beszédek, de miképp fedne feddés, minő a tietek?
26 ¿Pensáis censurar palabras, y los discursos de un desesperado, que son como el viento?
Szókat tekintetek-e feddésnek és szélnek az elcsüggedettnek beszédeit?
27 También os arrojáis sobre el huérfano, y hacéis hoyo delante de vuestro amigo.
Még árvának is nekiestek és áskálódtok barátotok ellen.
28 Ahora pues, si queréis, mirad en mí, y [ved] si miento delante de vosotros.
Most hát egyezzetek bele, forduljatok felém, arczotokba vajon hazudom-e?
29 Tornad ahora, y no haya iniquidad; volved aún [á considerar] mi justicia en esto.
Térjetek meg, kérlek, ne essék jogtalanság, igen, térjetek meg, folyton áll ebben az igazam!
30 ¿Hay iniquidad en mi lengua? ¿no puede mi paladar discernir las cosas depravadas?
Van-e nyelvemen jogtalanság, avagy ínyem nem érezné-e a gyötrelmeket?
