Job 33
1 POR tanto, Job, oye ahora mis razones, y escucha todas mis palabras.
No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet!
2 He aquí yo abriré ahora mi boca, y mi lengua hablará en mi garganta.
Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már.
3 Mis razones [declararán] la rectitud de mi corazón, y mis labios proferirán pura sabiduría.
Igaz szívből származnak beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim.
4 El espíritu de Dios me hizo, y la inspiración del Omnipotente me dió vida.
Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet.
5 Si pudieres, respóndeme; dispón [tus palabras], está delante de mí.
Ha tudsz, czáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elő!
6 Heme aquí á mí en lugar de Dios, conforme á tu dicho: de lodo soy yo también formado.
Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is.
7 He aquí que mi terror no te espantará, ni mi mano se agravará sobre ti.
Ímé, a tőlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad.
8 De cierto tú dijiste á oídos míos, y yo oí la voz de tus palabras [que decían]:
Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját:
9 Yo soy limpio y sin defecto; y soy inocente, y no hay maldad en mí.
Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bűn nincsen bennem.
10 He aquí que él buscó achaques contra mí, y me tiene por su enemigo;
Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem!
11 Puso mis pies en el cepo, y guardó todas mis sendas.
Békóba veti lábaimat, és őrzi minden ösvényemet.
12 He aquí en esto no has hablado justamente: yo te responderé que mayor es Dios que el hombre.
Ímé, ebben nincsen igazad – azt felelem néked – mert nagyobb az Isten az embernél!
13 ¿Por qué tomaste pleito contra él? Porque él no da cuenta de ninguna de sus razones.
Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt?
14 Sin embargo, en una ó en dos [maneras] habla Dios; [mas el hombre] no entiende.
Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá!
15 Por sueño de visión nocturna, cuando el sueño cae sobre los hombres, cuando se adormecen sobre el lecho;
Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek;
16 Entonces revela al oído de los hombres, y les señala su consejo;
Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel.
17 Para quitar al hombre de [su] obra, y apartar del varón la soberbia.
Hogy eltérítse az embert a rossz cselekedettől, és elrejtse a kevélységet a férfi elől.
18 Detendrá su alma de corrupción, y su vida de que pase á cuchillo.
Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át.
19 También sobre su cama es castigado con dolor fuerte en todos sus huesos,
Fájdalommal is bünteti az ő ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával.
20 Que le hace que su vida aborrezca el pan, y su alma la comida suave.
Úgy, hogy az ő ínye undorodik az ételtől, és lelke az ő kedves ételétől.
21 Su carne desfallece sin verse, y sus huesos, que antes no se veían, aparecen.
Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek.
22 Y su alma se acerca al sepulcro, y su vida á los que causan la muerte.
És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz.
23 Si tuviera cerca de él [algún] elocuente anunciador muy escogido, que anuncie al hombre su deber;
Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét;
24 Que le diga que [Dios] tuvo de él misericordia, que lo libró de descender al sepulcro, que halló redención:
És az Isten könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!
25 Enterneceráse su carne más que de niño, volverá á los días de su mocedad.
Akkor teste fiatal, erőtől duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait.
26 Orará á Dios, y le amará, y verá su faz con júbilo: y él restituirá al hombre su justicia.
Imádkozik Istenhez és ő kegyelmébe veszi, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az ő igazságát.
27 El mira sobre los hombres; y [el que] dijere: Pequé, y pervertí lo recto, y no me ha aprovechado;
Az emberek előtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem;
28 [Dios] redimirá su alma, que no pase al sepulcro, y su vida se verá en luz.
Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi.
29 He aquí, todas estas cosas hace Dios dos y tres veces con el hombre;
Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel,
30 Para apartar su alma del sepulcro, y para iluminarlo con la luz de los vivientes.
Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával.
31 Escucha, Job, y óyeme; calla, y yo hablaré.
Figyelj Jób, és hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én!
32 Que si tuvieres razones, respóndeme: habla, porque yo te quiero justificar.
Ha van mit mondanod, czáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat.
33 Y si no, óyeme tú á mí; calla, y enseñarte he sabiduría.
Ha pedig nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcseségre!
