Job 32

1 Y CESARON estos tres varones de responder á Job, por cuanto él era justo en sus ojos.

Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt:

2 Entonces Eliú hijo de Barachêl, Bucita, de la familia de Ram, se enojó con furor contra Job: enojóse con furor, por cuanto justificaba su vida más que á Dios.

Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségéből. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.

3 Enojóse asimismo con furor contra sus tres amigos, porque no hallaban qué responder, aunque habían condenado á Job.

De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot.

4 Y Eliú había esperado á Job en la disputa, porque eran más viejos de días que él.

Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála.

5 Empero viendo Eliú que no había respuesta en la boca de aquellos tres varones, su furor se encendió.

De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az ő haragja.

6 Y respondió Eliú hijo de Barachêl, Bucita, y dijo: Yo soy menor de días, y vosotros viejos; he tenido por tanto miedo, y temido declararos mi opinión.

És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.

7 Yo decía: Los días hablarán, y la muchedumbre de años declarará sabiduría.

Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága!

8 Ciertamente espíritu hay en el hombre, é inspiración del Omnipotente los hace que entiendan.

Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!

9 No los grandes son los sabios, ni los viejos entienden el derecho.

Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.

10 Por tanto yo dije: Escuchadme; declararé yo también mi sabiduría.

Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!

11 He aquí yo he esperado á vuestras razones, he escuchado vuestros argumentos, en tanto que buscabais palabras.

Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek.

12 Os he pues prestado atención, y he aquí que no hay de vosotros quien redarguya á Job, y responda á sus razones.

Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikőtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.

13 Porque no digáis: Nosotros hemos hallado sabiduría: lanzólo Dios, no el hombre.

Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten győzheti meg őt és nem ember!

14 Ahora bien, Job no enderezó á mí sus palabras, ni yo le responderé con vuestras razones.

Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki.

15 Espantáronse, no respondieron más: fuéronseles los razonamientos.

Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belőlök a szó.

16 Yo pues he esperado, porque no hablaban, antes pararon, y no respondieron más.

Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.

17 Por eso yo también responderé mi parte, también yo declararé mi juicio.

Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!

18 Porque lleno estoy de palabras, y el espíritu de mi vientre me constriñe.

Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levő lélek.

19 De cierto mi vientre está como el vino que no tiene respiradero, y se rompe como odres nuevos.

Ímé, bensőm olyan, mint az új bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlők, csaknem szétszakad.

20 Hablaré pues y respiraré; abriré mis labios, y responderé.

Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.

21 No haré ahora acepción de personas, ni usaré con hombre de lisonjeros títulos.

Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;

22 Porque no sé hablar lisonjas: [de otra manera] en breve mi Hacedor me consuma.

Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtőm!