Job 29

1 Y VOLVIÓ Job á tomar su propósito, y dijo:

És továbbá előadta Jób a példázatát és mondta:

2 ¡Quién me tornase como en los meses pasados, como en los días que Dios me guardaba,

Vajha úgy volnék, mint a múltnak hónapjaiban, mint a napokban, mikor Isten megőrzött engem;

3 Cuando hacía resplandecer su candela sobre mi cabeza, á la luz de la cual yo caminaba en la oscuridad;

mikor ragyogott fejem fölött a mécsese s világosságánál sötétben jártam!

4 Como fué en los días de mi mocedad, cuando el secreto de Dios estaba en mi tienda;

Mint a hogy voltam férfikorom napjaiban, midőn Isten meghittsége volt sátorom felett;

5 Cuando aun el Omnipotente estaba conmigo, y mis hijos alrededor de mí;

midőn még velem volt a Mindenható, körülöttem gyermekeim;

6 Cuando lavaba yo mis caminos con manteca, y la piedra me derramaba ríos de aceite!

midőn lépteim tejfölben fürödtek; s a szikla ontott mellettem olajpatakokat.

7 Cuando salía á la puerta á juicio, y en la plaza hacía preparar mi asiento,

Midőn a kapuhoz mentem a városba, a piaczon választottam ülőhelyemet:

8 Los mozos me veían, y se escondían; y los viejos se levantaban, y estaban en pie;

megláttak ifjak s elbújtak, aggastyánok fölkeltek, megállottak;

9 Los príncipes detenían sus palabras, ponían la mano sobre su boca;

vezérek visszatartották beszédjöket és kezüket tették szájukra;

10 La voz de los principales se ocultaba, y su lengua se pegaba á su paladar:

előkelőknek hangja elbújt és nyelvök inyökhöz tapadt.

11 Cuando los oídos que me oían, me llamaban bienaventurado, y los ojos que me veían, me daban testimonio:

Mert fül, mely hallott, boldognak mondott engem és szem, mely látott, tanúskodott mellettem.

12 Porque libraba al pobre que gritaba, y al huérfano que carecía de ayudador.

Mert megmentettem a szegényt, ki esedezett, és az árvát, kinek nem volt segítője.

13 La bendición del que se iba á perder venía sobre mí; y al corazón de la viuda daba alegría.

Bujdosónak áldása reám szállt és özvegynek szívét ujjongtattam.

14 Vestíame de justicia, y ella me vestía como un manto; y mi toca era juicio.

Igazságot öltöttem fel s az felöltött engem, mint köpeny és süveg volt jogosságom.

15 Yo era ojos al ciego, y pies al cojo.

Szeme voltam a vaknak és lába én a sántának;

16 A los menesterosos era padre; y de la causa que no entendía, me informaba con diligencia:

apjuk én a szűkölködőknek, és annak, kit nem ismertem, pörét átkutattam.

17 Y quebraba los colmillos del inicuo, y de sus dientes hacía soltar la presa.

Összetörtem a jogtalannak zápfogait, és fogai közül vetettem ki a ragadmányt.

18 Y decía yo: En mi nido moriré, y como arena multiplicaré días.

Mondtam: fészkemmel együtt fogok kimúlni s mint a főnix sokasítom napjaimat;

19 Mi raíz estaba abierta junto á las aguas, y en mis ramas permanecía el rocío.

gyökerem nyitva van a víznek, és harmat időz gallyamon;

20 Mi honra se renovaba en mí, y mi arco se corroboraba en mi mano.

dicsőségem szinte új nálam s íjam a kezemben megifjodik.

21 Oíanme, y esperaban; y callaban á mi consejo.

Rám hallgattak és várakoztak és csendben figyeltek tanácsomra.

22 Tras mi palabra no replicaban, y mi razón destilaba sobre ellos.

Szavam után nem szóltak többet, rájuk cseppegett beszédem;

23 Y esperábanme como á la lluvia, y abrían su boca [como] á la lluvia tardía.

s mint esőre várakoztak: reám, és szájukat tátották tavaszi esőre.

24 Si me reía con ellos, no lo creían: y no abatían la luz de mi rostro.

Mosolyogtam rájuk, nem hitték; de arczom világosságát nem sötétítették el.

25 Calificaba yo el camino de ellos, y sentábame en cabecera; y moraba como rey en el ejército, como el que consuela llorosos.

Választottam útjokat s fejtől ültem s ott időztem, mint király a csapatban mint a ki gyászolókat vigasztal.