Job 24

1 PUESTO que no son ocultos los tiempos al Todopoderoso, ¿por qué los que le conocen no ven sus días?

Miért is nem titkolja el a Mindenható az ő büntetésének idejét, és miért is nem látják meg az őt ismerők az ő ítéletének napjait?!

2 Traspasan los términos, roban los ganados, y apaciéntanlos.

A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.

3 Llévanse el asno de los huérfanos; prenden el buey de la viuda.

Az árvák szamarát elhajtják, és az özvegynek ökrét zálogba viszik.

4 Hacen apartar del camino á los menesterosos: y todos los pobres de la tierra se esconden.

Lelökik az útról a szegényeket, és a föld nyomorultjai együtt lappanganak.

5 He aquí, como asnos monteses en el desierto, salen á su obra madrugando para robar; el desierto es mantenimiento de sus hijos.

Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.

6 En el campo siegan su pasto, y los impíos vendimian la viña [ajena].

A mezőn a más vetését aratják, és a gonosznak szőlőjét szedik.

7 Al desnudo hacen dormir sin ropa, y que en el frío no tenga cobertura.

Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.

8 Con las avenidas de los montes se mojan, y abrazan las peñas sin tener abrigo.

A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.

9 Quitan el pecho á los huérfanos, y de sobre el pobre toman la prenda.

Elszakítják az emlőtől az árvát, és a szegényen levőt zálogba viszik.

10 Al desnudo hacen andar sin vestido, y á los hambrientos quitan los hacecillos.

Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.

11 De dentro de sus paredes exprimen el aceite, pisan los lagares, y mueren de sed.

Az ő kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.

12 De la ciudad gimen los hombres, y claman las almas de los heridos de muerte: mas Dios no puso estorbo.

A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal.

13 Ellos son los que, rebeldes á la luz, nunca conocieron sus caminos, ni estuvieron en sus veredas.

Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein.

14 A la luz se levanta el matador, mata al pobre y al necesitado, y de noche es como ladrón.

Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.

15 El ojo del adúltero está aguardando la noche, diciendo: No me verá nadie: y esconde su rostro.

A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen.

16 En las tinieblas minan las casas, que de día para sí señalaron; no conocen la luz.

Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.

17 Porque la mañana es á todos ellos como sombra de muerte; si son conocidos, terrores de sombra de muerte [los toman].

Sőt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.

18 Son instables más que la superficie de las aguas; su porción es maldita en la tierra; no andarán por el camino de las viñas.

Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szőlőkbe vivő útra.

19 La sequía y el calor arrebatan las aguas de la nieve; y el sepulcro á los pecadores. (Sheol h7585)

Szárazság és hőség nyeli el a hó vizét, a pokol azokat, a kik vétkeznek. (Sheol h7585)

20 Olvidaráse de ellos el seno materno; de ellos sentirán los gusanos dulzura; nunca más habrá de ellos memoria, y como un árbol serán los impíos quebrantados.

Elfelejti őt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,

21 A la mujer estéril que no paría, afligió; y á la viuda nunca hizo bien.

A ki megrontotta a meddőt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.

22 Mas á los fuertes adelantó con su poder: levantóse, y no se da por segura la vida.

De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.

23 Le dieron á crédito, y se afirmó: sus ojos están sobre los caminos de ellos.

Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.

24 Fueron ensalzados por un poco, mas desaparecen, y son abatidos como cada cual: serán encerrados, y cortados como cabezas de espigas.

Magasra emelkednek, egy kevés idő és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.

25 Y si no, ¿quién me desmentirá ahora, ó reducirá á nada mis palabras?

Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?