Job 16

1 Y RESPONDIÓ Job, y dijo:

Felele pedig Jób, és monda:

2 Muchas veces he oído cosas como estas: consoladores molestos sois todos vosotros.

Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!

3 ¿Tendrán fin las palabras ventosas? ó ¿qué te animará á responder?

Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz?

4 También yo hablaría como vosotros. Ojalá vuestra alma estuviera en lugar de la mía, que yo os tendría compañía en las palabras, y sobre vosotros movería mi cabeza.

Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;

5 [Mas] yo os alentaría con mis palabras, y la consolación de mis labios apaciguaría [el dolor vuestro].

Erősíthetnélek titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat.

6 Si hablo, mi dolor no cesa; y si dejo [de hablar], no se aparta de mí.

Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?

7 Empero ahora me ha fatigado: has tú asolado toda mi compañía.

Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.

8 Tú me has arrugado; testigo es mi flacura, que se levanta contra mí para testificar en mi rostro.

Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.

9 Su furor [me] destrizó, y me ha sido contrario: crujió sus dientes contra mí; contra mí aguzó sus ojos mi enemigo.

Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.

10 Abrieron contra mí su boca; hirieron mis mejillas con afrenta; contra mí se juntaron todos.

Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.

11 Hame entregado Dios al mentiroso, y en las manos de los impíos me hizo estremecer

Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.

12 Próspero estaba, y desmenuzóme: y arrebatóme por la cerviz, y despedazóme, y púsome por blanco suyo.

Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.

13 Cercáronme sus flecheros, partió mis riñones, y no perdonó: mi hiel derramó por tierra.

Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.

14 Quebrantóme de quebranto sobre quebranto; corrió contra mí como un gigante.

Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.

15 Yo cosí saco sobre mi piel, y cargué mi cabeza de polvo.

Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.

16 Mi rostro está enlodado con lloro, y mis párpados entenebrecidos:

Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt;

17 A pesar de no haber iniquidad en mis manos, y de haber sido mi oración pura.

Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.

18 ¡Oh tierra! no cubras mi sangre, y no haya lugar á mi clamor.

Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!

19 Mas he aquí que en los cielos está mi testigo, y mi testimonio en las alturas.

Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!

20 Disputadores [son] mis amigos: [mas] á Dios destilarán mis ojos.

Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,

21 ¡Ojalá pudiese disputar el hombre con Dios, como con su prójimo!

Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.

22 Mas los años contados vendrán, y yo iré el camino por donde no volveré.

Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.