Job 14

1 EL HOMBRE nacido de mujer, corto de días, y harto de sinsabores:

az ember asszony szülöttje, rövid életű és jól lakva háborgással.

2 Que sale como una flor y es cortado; y huye como la sombra, y no permanece.

Mint virág hajtott ki és elfonnyadt, eliramodott mint az árnyék s meg nem áll.

3 ¿Y sobre éste abres tus ojos, y me traes á juicio contigo?

Erre is fölnyitottad szemedet s engem viszel törvényre magaddal!

4 ¿Quién hará limpio de inmundo? Nadie.

Származhat-e tiszta tisztátalanból? Egy sem!

5 Ciertamente sus días están determinados, y el número de sus meses está cerca de ti: tú le pusiste términos, de los cuales no pasará.

Ha kiszabvák napjai, nálad van hónapjainak száma, törvényét megalkottad, melyen túl nem léphet:

6 Si tú lo dejares, él dejará [de ser]: entre tanto deseará, como el jornalero, su día.

tekints el tőle, hogy szünete legyen, mígnem lerója, mint béres, a napját.

7 Porque si el árbol fuere cortado, aun queda de él esperanza; retoñecerá aún, y sus renuevos no faltarán.

Mert van a fának reménye: ha kivágják, ismét megújul és csemetéje nem szűnik meg.

8 Si se envejeciere en la tierra su raíz, y su tronco fuere muerto en el polvo,

Ha megvénül a földben gyökere és a porban elhal törzsöke:

9 Al percibir el agua reverdecerá, y hará copa como planta.

víznek illatától felvirul és gallyat hajt mint ültetvény.

10 Mas el hombre morirá, y será cortado; y perecerá el hombre, ¿y dónde estará él?

De férfi elgyengülvén, meghal, kimúlván az ember, hol van?

11 Las aguas de la mar se fueron, y agotóse el río, secóse.

Kiapadtak a vizek a tengerből, és a folyó elszárad, elszikkad:

12 Así el hombre yace, y no se tornará á levantar: hasta que no haya cielo no despertarán, ni se levantarán de su sueño.

az ember is lefekszik s föl nem kél; az ég enyésztéig nem ébrednek ők és nem serkennek föl álmukból.

13 ¡Oh quién me diera que me escondieses en el sepulcro, que me encubrieras hasta apaciguarse tu ira, que me pusieses plazo, y de mí te acordaras! (Sheol h7585)

Vajha az alvilágba tennél el engem, elrejtenél, míg lecsillapodik haragod, tűznél nekem törvényt s megemlékeznél rólam. (Sheol h7585)

14 Si el hombre muriere, ¿[volverá] á vivir? Todos los días de mi edad esperaré, hasta que venga mi mutación.

Ha elhal férfi, föléled-e? Szolgálati időm minden napjaiban várakoznám, míg nem megjön felváltásom.

15 Aficionado á la obra de tus manos, llamarás, y yo te responderé.

Szólítanál és én felelnék neked, kezeid műve után vágyakoznál.

16 Pues ahora me cuentas los pasos, y no das tregua á mi pecado.

Mert most lépteimet számlálod, nem is várod be vétkemet!

17 Tienes sellada en saco mi prevaricación, y coacervas mi iniquidad.

Zacskóba van pecsételve bűntettem, s betapasztottad bűnömet.

18 Y ciertamente el monte que cae se deshace, y las peñas son traspasadas de su lugar;

Azonban düledező hegy szétomlik, szikla is kimozdul helyéből;

19 Las piedras son desgastadas con el agua impetuosa, que se lleva el polvo de la tierra: de tal manera haces tú perecer la esperanza del hombre.

köveket szétmorzsol a víz, elsodorja áradása a földnek porát: így veszítetted el a halandónak reményét.

20 Para siempre serás más fuerte que él, y él se va; demudarás su rostro, y enviaráslo.

Lebirod örökre, és eltűnt, eltorzítván arczát, elűzted őt.

21 Sus hijos serán honrados, y él no lo sabrá; ó serán humillados, y no entenderá de ellos.

Tiszteletre jutnak fiai – nem tud róluk, csekélyekké válnak, nem veszi őket észre;

22 Mas su carne sobre él se dolerá, y entristecerse ha en él su alma.

csak fájdalmat érez teste ő rajta, és lelke gyászol ő benne.