Job 10
1 ESTÁ mi alma aburrida de mi vida: daré yo suelta á mi queja sobre mí, hablaré con amargura de mi alma.
Lelkemből útálom az életemet, megeresztem felőle panaszomat; szólok az én lelkem keserűségében.
2 Diré á Dios: no me condenes; hazme entender por qué pleiteas conmigo.
Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?!
3 ¿Parécete bien que oprimas, que deseches la obra de tus manos, y que resplandezcas sobre el consejo de los impíos?
Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?
4 ¿Tienes tú ojos de carne? ¿ves tú como ve el hombre?
Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, a mint halandó lát?
5 ¿Son tus días como los días del hombre, ó tus años como los tiempos humanos,
Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?
6 Para que inquieras mi iniquidad, y busques mi pecado,
Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz.
7 Sobre saber tú que no soy impío, y que no hay quien de tu mano libre?
Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, a ki kezedből kiszabadítson!
8 Tus manos me formaron y me compusieron todo en contorno: ¿y así me deshaces?
Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?!
9 Acuérdate ahora que como á lodo me diste forma: ¿y en polvo me has de tornar?
Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?
10 ¿No me fundiste como leche, y como un queso me cuajaste?
Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem?
11 Vestísteme de piel y carne, y cubrísteme de huesos y nervios.
Bőrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem.
12 Vida y misericordia me concediste, y tu visitación guardó mi espíritu.
Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed őrizte az én lelkemet.
13 Y estas cosas tienes guardadas en tu corazón; yo sé que esto está cerca de ti.
De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban:
14 Si pequé, tú me has observado, y no me limpias de mi iniquidad.
Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bűnöm alól nem mentesz föl engem.
15 Si fuere malo, ¡ay de mí! y si fuere justo, no levantaré mi cabeza, estando harto de deshonra, y de verme afligido.
Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra!
16 Y subirá de punto, [pues] me cazas como á león, y tornas á hacer en mí maravillas.
Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám.
17 Renuevas contra mí tus plagas, y aumentas conmigo tu furor, remudándose sobre mí ejércitos.
Megújítanád a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem.
18 ¿Por qué me sacaste de la matriz? Habría yo espirado, y no me vieran ojos.
Miért is hoztál ki engem anyámnak méhéből? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem!
19 Fuera, como si nunca hubiera sido, llevado desde el vientre á la sepultura.
Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhéből sírba vittek volna!
20 ¿No son mis días poca cosa? Cesa pues, y déjame, para que me conforte un poco.
Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tőlem, hadd viduljak fel egy kevéssé,
21 Antes que vaya para no volver, á la tierra de tinieblas y de sombra de muerte;
Mielőtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe;
22 Tierra de oscuridad, lóbrega como sombra de muerte, sin orden, y que aparece como [la] oscuridad [misma].
Az éjféli homálynak földébe, a mely olyan, mint a halál árnyékának sürű setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürű setétség.
