Salmos 78
1 Escucha, pueblo mío, mi ley: inclinád vuestro oído a las palabras de mi boca.
Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.
2 Abriré en parábola mi boca: hablaré enigmas del tiempo antiguo:
Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.
3 Los cuales hemos oído y entendido: que nuestros padres nos los contaron.
A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,
4 No los encubriremos a sus hijos, contando a la generación postrera las alabanzas de Jehová: y su fortaleza, y sus maravillas, que hizo.
Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.
5 Que levantó testimonio en Jacob, y puso ley en Israel: la cual mandó a nuestros padres, que la notificasen a sus hijos:
Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;
6 Para que sepa la generación postrera: y los hijos que nacerán, que se levantarán, cuenten a sus hijos:
Hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak;
7 Y pondrán en Dios su confianza, y no se olvidarán de las obras de Dios: y guardarán sus mandamientos.
Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.
8 Y no serán como sus padres, generación contumaz, y rebelde: generación que no compuso su corazón, ni su espíritu fue fiel con Dios.
Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.
9 Los hijos de Efraím armados, flecheros, volvieron las espaldas el día de la batalla.
Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;
10 No guardaron el concierto de Dios: ni quisieron andar en su ley,
Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;
11 Antes se olvidaron de sus obras, y de sus maravillas que les había mostrado.
Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.
12 Delante de sus padres hizo maravillas en la tierra de Egipto, en el campo de Soan.
Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.
13 Rompió la mar, e hízolos pasar: e hizo estar las aguas como en un montón.
Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt.
14 Y llevólos con nube de día, y toda la noche con lumbre de fuego.
Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.
15 Hendió las peñas en el desierto: y dióles a beber de abismos grandes.
Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.
16 Y sacó de la peña corrientes, e hizo descender aguas, como ríos.
Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:
17 Y tornaron aun a pecar contra él, enojando al Altísimo en la soledad.
Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;
18 Y tentaron a Dios en su corazón, pidiendo comida para su alma.
És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint.
19 Y hablaron contra Dios, diciendo: ¿Podrá Dios poner nos mesa en el desierto?
És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?
20 He aquí, ha herido la peña, y corrieron aguas, y arroyos salieron ondeando: ¿podrá también dar pan? ¿aparejará carne a su pueblo?
Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének?
21 Por tanto oyó Jehová, y enojóse: y encendióse el fuego en Jacob, y el furor subió también en Israel.
Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;
22 Porque no habían creído a Dios, ni habían confiado de su salud.
Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében,
23 Y mandó a las nubes de arriba: y abrió las puertas de los cielos.
És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.
24 E hizo llover sobre ellos maná para comer, y dióles trigo de los cielos.
És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.
25 Pan de nobles comió el hombre: envióles comida a hartura.
Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget,
26 Movió al solano en el cielo; y trajo con su fortaleza al austro,
Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;
27 E hizo llover sobre ellos carne, como polvo: y aves de alas como arena de la mar.
És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.
28 E hízo las caer en medio de su campo, al rededor de sus tiendas.
És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.
29 Y comieron, y hartáronse mucho: y cumplióles su deseo.
Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.
30 No habían aun quitado de sí su deseo, aun su vianda estaba en su boca,
Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:
31 Cuando vino sobre ellos el furor de Dios, y mató en los gruesos de ellos, y derribó los escogidos de Israel.
Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül sokakat megöle, és Izráelnek ifjait levágá;
32 Con todo esto pecaron aun; y no dieron crédito a sus maravillas.
Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban.
33 Y consumió en muy poco sus días, y sus años apresuradamente.
Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.
34 Si los mataba, entonces le buscaban; y convertíanse, y buscaban a Dios de mañana.
Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.
35 Y acordábanse que Dios era su refugio: y el Dios Alto su redentor.
És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok;
36 Y lisonjeábanle con su boca; y con su lengua le mentían:
És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.
37 Mas sus corazones no eran rectos con él: ni estuvieron firmes en su concierto.
De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez;
38 Mas él, misericordioso perdonaba la maldad, y no los destruyó: y abundó su misericordia para apartar su ira, y no despertó toda su ira.
Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.
39 Y acordóse que eran carne: espíritu que va y no vuelve.
Azért eszébe vevé, hogy test ők, és olyanok, mint az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza.
40 ¡Cuántas veces le ensañaron en el desierto, le enojaron en la soledad!
Hányszor keserítették őt a pusztában, hányszor illették fájdalommal a kietlenben?!
41 Y volvieron, y tentaron a Dios: y limitaron al Santo de Israel.
És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.
42 No se acordaron de su mano: del día que les redimió de angustia;
Nem emlékeztek meg az ő kezéről, sem a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól;
43 Que había puesto en Egipto sus señales: y sus maravillas en el campo de Soan:
Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.
44 Y había vuelto sus ríos en sangre: y sus corrientes porque no bebiesen:
És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.
45 Había enviado en ellos una mezcla de moscas que los había comido: asimismo ranas que los destruyeron.
Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket.
46 Y había dado al pulgón sus frutos: y sus trabajos a la langosta.
Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.
47 Había destruido sus viñas con granizo, y sus higuerales con piedra.
Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.
48 Y entregó al pedrisco sus bestias, y sus ganados al fuego.
Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek.
49 Había enviado en ellos el furor de su saña: ira y enojo, y angustia, y ángeles malos.
Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.
50 Enderezó el camino a su furor: no detuvo la vida de ellos de la muerte, antes entregó su vida a la mortandad:
Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.
51 E hirió a todo primogénito en Egipto; las primicias de las fuerzas en las tiendas de Cam.
És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban.
52 E hizo partir, como hato de ovejas, su pueblo; y llevólos, como a un rebaño, por el desierto.
Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában.
53 Y guiólos con seguridad, que no tuvieron miedo; y a sus enemigos cubrió la mar.
És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.
54 Metiólos en los términos de su tierra santa; en este monte, que ganó su mano derecha.
És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével.
55 Y echó las naciones de delante de ellos, e hízolas caer en cordel de heredad: e hizo habitar en sus moradas a las tribus de Israel.
És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.
56 Y tentaron, y enojaron al Dios Altísimo; y no guardaron sus testimonios.
De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait;
57 Y volviéronse, y rebeláronse como sus padres; volviéronse como arco engañoso.
Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.
58 Y enojáronle con sus altos; y provocáronle a zelo con sus esculturas.
Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.
59 Oyó Dios, y enojóse; y aborreció en grande manera a Israel.
Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.
60 Por esta causa dejó el tabernáculo de Silo, la tienda en que habitó entre los hombres.
És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;
61 Y dio en cautividad su fortaleza; y su gloria en mano del enemigo.
Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe.
62 Y entregó a su pueblo a la espada; y airóse contra su heredad.
És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede.
63 A sus mancebos tragó el fuego; y sus vírgenes no fueron loadas.
Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.
64 Sus sacerdotes cayeron a espada: y sus viudas no lamentaron.
Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.
65 Y despertóse el Señor, como un dormido: como un valiente, que da voces a causa del vino:
Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz;
66 E hirió a sus enemigos detrás: dióles vergüenza perpetua.
És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.
67 Y aborreció la tienda de José; y no escogió a la tribu de Efraím:
Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;
68 Mas escogió a la tribu de Judá: al monte de Sión, al cual amó.
Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.
69 Y edificó, como alturas, su santuario: como la tierra, lo acimentó para siempre.
És megépíté szent helyét, mint egy magas várat; mint a földet, a melyet örök időre fundált.
70 Y eligió a David su siervo: y tomóle de las majadas de las ovejas.
És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból.
71 Detrás de las paridas le trajo: para que apacentase a Jacob su pueblo, y a Israel su heredad.
A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét.
72 Y apacentólos con enterez de su corazón: y con las industrias de sus manos los pastoreó.
És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.
