Salmos 77

1 Mi voz a Dios, y clamé: mi voz a Dios, y él me escuchará.

Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár. Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.

2 En el día de mi angustia al Señor busqué: mi llaga se desangraba de noche, sin estancarse: mi alma no quería consuelo.

Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.

3 Acordábame de Dios, y me sobresaltaba: quejábame, y desmayaba mi espíritu. (Selah)

Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. (Szela)

4 Tenías los párpados de mis ojos: estaba quebrantado, y no hablaba.

Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.

5 Contaba los días desde el principio: los años de los siglos.

Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.

6 Acordábame de mis canciones de noche: meditaba con mi corazón, y mi espíritu escudriñaba.

Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:

7 ¿Desechará el Señor para siempre, y no volverá más a amar?

Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?

8 ¿Háse acabado para siempre su misericordia? ¿Háse acabado la palabra para generación y generación?

Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?

9 ¿Ha olvidado Dios el haber misericordia? ¿Ha encerrado con la ira sus misericordias? (Selah)

Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? (Szela)

10 Y dije: Enfermedad mía es. En los años de la diestra del Altísimo.

És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.

11 Acordábame de las obras de Jehová: por tanto me acordé de tus maravillas antiguas.

Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;

12 Y meditaba en todas tus obras, y hablaba de tus hechos.

És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.

13 O! Dios, en santidad es tu camino, ¿Quién es Dios grande, como el Dios nuestro?

Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?

14 Tú eres el Dios que hace maravillas, haciendo notoria en los pueblos tu fortaleza.

Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.

15 Redímiste con brazo tu pueblo, los hijos de Jacob y de José. (Selah)

Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. (Szela)

16 Viéronte las aguas, o! Dios, las aguas te vieron, temieron, también temblaron los abismos.

Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.

17 Las nubes echaron inundaciones de aguas: los cielos dieron voz; asimismo discurrieron tus rayos.

A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.

18 El sonido de tus truenos anduvo en cerco: los relámpagos alumbraron al mundo: la tierra se estremeció, y tembló.

Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.

19 En la mar estuvo tu camino: y tus sendas en las muchas aguas; y tus pisadas no fueron conocidas.

Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.

20 Llevaste, como ovejas, tu pueblo, por mano de Moisés, y de Aarón.

Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.