Salmos 69

1 Sálvame, o! Dios, porque las aguas han entrado hasta el alma.

A karmesternek. Liliomok szerint. Dávidtól. Segíts engem Isten, mert lélekig hatoltak a vizek.

2 Estoy zabullido en cieno profundo, que no hay pie; soy venido en profundos de aguas, y la corriente me ha anegado.

Belesülyedtem a mélység iszapjába, s nincs megállhatás; bejutottam vizek mélyeibe és áradat sodort el engem.

3 He trabajado llamando; mi garganta se ha enronquecido; han desfallecido mis ojos de esperar a mi Dios.

Elfáradtam kiáltásomban, kihevült a torkom, elepedtek szemeim, várván Istenemre.

4 Hánse aumentado más que los cabellos de mi cabeza los que me aborrecen sin causa; hánse fortalecido mis enemigos, los que me destruyen sin porqué: lo que no hurté, entonces lo volví.

Többen vannak fejem haj szálainál, kik ok nélkül gyülölöim, számosak a megsemmisítőim, kik hazugul ellenségeim; a mit el nem raboltam, azt kell megtérítenem.

5 Dios, tú sabes mi insensatez; y mis delitos no te son ocultos.

Isten, te ismered oktalanságomat, és bűneim előtted nincsenek eltitkolva.

6 No sean avergonzados por mí, los que te esperan, Señor Jehová de los ejércitos; no sean confusos por mí los que te buscan, o! Dios de Israel.

Ne szégyenűljenek meg általam a téged remélők, Uram, Örökkévaló, seregek ura; ne piruljanak el általam a téged keresők, Izraél Istene.

7 Porque por ti he sufrido vergüenza; confusión ha cubierto mi rostro.

Mert éretted viseltem gyalázatot, boritotta szégyen arczomat;

8 He sido extrañado de mis hermanos, y extraño a los hijos de mi madre.

elidegenítve lettem testvéreimnek, isméretlenné anyám fiainak.

9 Porque el zelo de tu casa me comió, y los denuestos de los que te denuestan, cayeron sobre mí.

Mert a házadért való buzgólkodás megemésztett engem, és gyalázóid gyalázásai én reám estek.

10 Y lloré con ayuno de mi alma, y esto me ha sido por afrenta.

Bőjtben sírtam lelkemből, gyalázássá lett nekem;

11 Y puse saco por mi vestido, y fui a ellos por proverbio.

öltözetemmé zsákot tettem: lettem nekik példabeszéddé.

12 Hablaban contra mí los que se sentaban a la puerta, y en las canciones de los bebedores de sidra.

Szólnak rólam a kapuban ülők és a borivóknak danái.

13 Y yo enderazaba mi oración a ti, o! Jehová, al tiempo de la buena voluntad: o! Dios, por la multitud de tu misericordia óyeme, por la verdad de tu salud.

De én – hozzád van az imádságom, Örökkévaló, a kegy idején; Isten, nagy szeretetedben hallgass meg engem üdvöd igazságával.

14 Escápame del lodo, y no sea yo anegado; y sea yo librado de los que me aborrecen, y de los profundos de las aguas.

Ments ki engem a sárból, s ne engedj elsülyednem; hadd menekülök meg gyűlölőimtől s vizek mélyeiből.

15 No me anegue el ímpetu de las aguas, ni me suerba la hondura, ni el pozo cierre sobre mí su boca.

Ne sodorjon el a viz áradata s ne nyeljen el a mélység, s ne zárja rám száját a verem.

16 Oyeme, Jehová; porque benigna es tu misericordia: conforme a la multitud de tus miseraciones mira por mí.

Hallgass meg, Örökkévaló, mert jó a szereteted, nagy irgalmad szerint fordulj hozzám.

17 Y no escondas tu rostro de tu siervo; porque estoy angustiado; apresúrate, óyeme.

S ne rejtsd el arczodat szolgádtól; mert megszorultam, gyorsan hallgass meg.

18 Acércate a mi alma, redímela: por causa de mis enemigos líbrame.

Közeledj lelkemhez, váltsd meg azt, ellenségeim okából válts ki engem.

19 Tú sabes mi afrenta, y mi confusión, y mi vergüenza; delante de ti están todos mis enemigos.

Te ismered gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; előtted vannak mind a szorongatóim.

20 La afrenta ha quebrantado mi corazón; y he tenido dolor; y he esperado quien se compadeciese de mí, y no lo hubo, y consoladores, y no hallé.

Gyalázat törte meg szívemet és sínylődtem; reméltem megszánást, de nincs, vigasztalókat, de nem találtam.

21 Y pusieron en mi comida hiel; y en mi sed me dieron a beber vinagre.

Étkemül adtak mérget és szomjamra itattak velem eczetet.

22 Sea su mesa delante de ellos por lazo; y lo que es por paces, les sea por tropezón.

Legyen asztaluk előttük tőrré és a bátorságosaknak csapdává.

23 Sean oscurecidos sus ojos para ver; y haz siempre titubear sus lomos.

Sötétűljenek el szemeik, hogy ne lássanak, és derekukat mindig tántorogtasd meg.

24 Derrama sobre ellos tu ira, y el furor de tu enojo les comprenda.

Öntsd ki rájuk haragvásodat, és föllobbant haragod érje utól őket.

25 Sea su palacio asolado; en sus tiendas no haya morador.

Legyen tanyájuk elpusztult, sátraikban ne legyen lakó.

26 Porque persiguieron al que tú heriste: y cuentan del dolor de los que tú mataste.

Mert a kiket te megvertél, üldözték, és megöltjeid fájdalmáról beszélnek.

27 Pon maldad sobre su maldad, y no entren en tu justicia.

Tégy bűnt a bűnükre s ne jussanak be igazságodba.

28 Sean raídos del libro de los vivientes: y no sean escritos con los justos.

Törültessenek ki az élők könyvéből és igazakkal együtt be ne irassanak.

29 Y yo afligido, y dolorido: tu salud, o! Dios, me defenderá.

Én pedig szegény és szenvedő vagyok; segítséged, oh Isten, ótalmazzon engem.

30 Yo alabaré el nombre de Dios con canción; y magnificarle he con alabanza.

Hadd dicsérem Isten nevét énekkel és nagynak mondom őt hálaszóval,

31 Y agradará a Jehová más que buey, y becerro, que echa cuernos y uñas.

az jobban tetszik az Örökkévalónak ökörnél, szarvas-patás tuloknál.

32 Verán los humildes, y regocijarse han: buscád a Dios, y vivirá vuestro corazón.

Látták az alázatosak, örülnek; Istent keresők ti, éledjen föl szívetek!

33 Porque Jehová oye a los menesterosos, y no menosprecia a sus prisioneros.

Mert hallgat a szűkölködőkre az Örökkévaló, s az ő foglyait nem vetette meg.

34 Alábenle los cielos y la tierra, las mares y todo lo que se mueve en ellas.

Dicsérjék őt ég és föld, tengerek s mind a mi mozog bennök:

35 Porque Dios guardará a Sión, y reedificará las ciudades de Judá, y habitarán allí, y heredarla han.

mert Isten megsegíti Cziónt s fölépíti Jehúda városait, hogy lakjanak ott. és birtokba vegyél;

36 Y la simiente de sus siervos la heredará; y los que aman su nombre habitarán en ella.

és szolgáinak magzata örökli azt, a kik nevét szeretik, lakoznak benne.