Salmos 59
1 Escápame de mis enemigos, o! Dios mío: líbrame de los que se levantan contra mí.
Az éneklőmesternek az altashétre. Dávid miktámja; midőn embereket külde Saul, és őrizék az ő házát, hogy megöljék őt. Szabadíts meg engemet az én ellenségeimtől, Istenem; a reám támadóktól ments meg engemet!
2 Escápame de los que obran iniquidad, y sálvame de los varones de sangres:
Szabadíts meg engemet a gonosztevőktől, és a vérontó emberek ellen tarts meg engemet;
3 Porque, he aquí, han asechado a mi vida: hánse juntado contra mí fuertes sin rebelión mía, y sin pecado mío, o! Jehová.
Mert ímé lelkem után leselkednek, egybegyűltek ellenem az erősek; a nélkül, hogy hibás vagy vétkes volnék, Uram!
4 Sin mi delito corren, y se aperciben: despierta para encontrarme, y mira.
Bűnöm nélkül egybegyűlnek és készülnek ellenem: serkenj fel előmbe és lásd meg ezeket!
5 Y tú, Jehová Dios de los ejércitos, Dios de Israel, despierta a visitar todas las naciones: no hayas misericordia de todos los que se rebelan con iniquidad. (Selah)
Te, oh Uram, Seregek Istene, Izráel Istene, serkenj fel! Büntesd meg mind e pogányokat, ne könyörülj senkin, a ki hamisságot cselekszik. (Szela)
6 Volverse han a la tarde, ladrarán como perros, y rodearán la ciudad.
Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb; körüljárják a várost.
7 He aquí, hablarán con su boca: espadas están en sus labios, porque, ¿Quién lo oye?
Ímé, szájokkal csácsognak, ajkaikon szablyák vannak: hisz, úgy mond, kicsoda hallja meg?
8 Mas tú, Jehová, te reirás de ellos: harás burla de todas las gentes.
Te pedig, Uram, neveted őket, és megcsúfolod mind e pogány népet.
9 Para ti reservaré su fortaleza: porque Dios es mi defensa.
Hatalmával szemben te reád vigyázok; mert Isten az én váram.
10 El Dios de mi misericordia me prevendrá: Dios me hará ver en mis enemigos venganza.
Előmbe jön az én kegyelmes Istenem; látnom engedi Isten az én ellenségeim romlását.
11 No los matarás, porque mi pueblo no se olvide; házlos vagabundos con tu fortaleza, y abatelos, o! Jehová, escudo nuestro.
Ne öld meg őket, hogy népem meg ne felejtkezzék; bujdosókká tedd őket a te hatalmaddal, és alázd meg őket Uram, mi paizsunk!
12 Por el pecado de su boca, por la palabra de sus labios, y sean presos por su soberbia: y cuenten de maldición y de enflaquecimiento,
Szájuknak vétke az ő ajkaiknak beszéde, fogattassanak meg kevélységükben; mert csak átkot és hazugságot szólnak.
13 Acába los con furor, acába los y no sean: y sepan que Dios domina en Jacob hasta los fines de la tierra. (Selah)
Veszítsd el őket búsulásodban, veszítsd el őket, hogy ne legyenek; és tudják meg, hogy Isten uralkodik a Jákób fölött, mind a földnek határáig. (Szela)
14 Y vuelvan a la tarde, y ladren como perros: y rodeen la ciudad.
Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb, körüljárják a várost.
15 Anden ellos vagabundos para hallar que comer: y si no se hartaren, murmuren.
Étel után barangolnak, és ha nem laknak jól, virrasztanak.
16 Y yo cantaré tu fortaleza y loaré de mañana tu misericordia: porque has sido mi amparo, y refugio en el día de mi angustia.
Én pedig éneklem a te hatalmadat, és reggelenkint zengem a te kegyelmességedet; mert váram voltál és menedékem az én nyomorúságom napján.
17 Fortaleza mía, a ti cantaré: porque eres Dios de mi amparo, Dios de mi misericordia.
Én erősségem! Te néked éneklek, mert Isten az én váram: ő az én kegyelmes Istenem!
