Salmos 44

1 Dios, con nuestros oídos hemos oído, nuestros padres nos han contado la obra que hiciste en sus tiempos, en los tiempos antiguos.

Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.

2 Tú con tu mano echaste a las naciones, y los plantaste a ellos: afligiste los pueblos, y los enviaste.

Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.

3 Porque no heredaron la tierra por su espada, ni su brazo les libró; si no tu diestra, y tu brazo, y la luz de tu rostro, por que los amaste.

Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.

4 Tú eres mi Rey o! Dios: manda saludes a Jacob.

Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!

5 Por ti acornearemos a nuestros enemigos: en tu nombre atropellaremos a nuestros adversarios.

Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.

6 Porque no confiaré en mi arco, ni mi espada me salvará.

Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;

7 Porque tú nos has guardado de nuestros enemigos: y a los que nos aborrecieron, has avergonzado.

Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.

8 En Dios nos alabamos todo el día; y para siempre loaremos tu nombre. (Selah)

Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. (Szela)

9 También nos has desechado, y nos has hecho avergonzar; y no sales en nuestros ejércitos.

Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.

10 Hicístenos volver atrás del enemigo: y los que nos aborrecieron, nos saquearon para sí.

Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.

11 Pusístenos como a ovejas para comer: y esparcístenos entre las naciones.

Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.

12 Has vendido a tu pueblo de balde; y no pujaste en sus precios.

Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.

13 Pusístenos por vergüenza a nuestros vecinos, por escarnio y por burla a nuestros al derredores.

Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.

14 Pusístenos por proverbio entre las naciones; por movimiento de cabeza en los pueblos.

Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.

15 Cada día mi vergüenza está delante de mí, y la confusión de mi rostro me cubre,

Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.

16 De la voz del que me avergüenza y deshonra; del enemigo, y del que se venga.

A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.

17 Todo esto nos ha venido, y no nos hemos olvidado de ti; y no hemos faltado a tu concierto.

Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.

18 No se ha vuelto atrás nuestro corazón; y no se han apartado nuestros pasos de tus caminos;

Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:

19 Cuando nos quebrantaste en el lugar de los dragones, y nos cubriste con sombra de muerte.

Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.

20 Si nos olvidásemos del nombre de nuestro Dios; y si alzásemos nuestras manos a dios ajeno;

Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:

21 ¿Dios no demandaría esto? porque él conoce los secretos del corazón.

Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.

22 Porque por tu causa nos matan cada día; somos tenidos como ovejas para el degolladero.

Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.

23 Despierta, ¿por qué duermes, Señor? Despierta, no te alejes para siempre.

Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!

24 ¿Por qué escondes tu rostro, y te olvidas de nuestra aflicción, y de nuestra opresión?

Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?

25 Porque nuestra alma se ha agobiado hasta el polvo: nuestro vientre está pegado con la tierra.

Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.

26 Levántate para ayudarnos; y redímenos por tu misericordia.

Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!