Salmos 39

1 Yo dije: Miraré por mis caminos, para no pecar con mi lengua: guardaré mi boca con freno, entre tanto que el impío fuere contra mí.

Az éneklőmesternek Jeduthunnak, Dávid zsoltára. Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom szájamat, a míg előttem van a hitetlen.

2 Enmudecí con silencio, me callé de lo bueno; y mi dolor se alborotó.

Elnémultam, vesztegléssel hallgattam a jóról, de fájdalmam felzaklatódott.

3 Calentóse mi corazón dentro de mí; en mi meditación se encendió fuego: hablé con mi lengua.

Fölhevült bennem az én szívem, gondolatomban tűz gerjede fel, így szólék azért az én nyelvemmel:

4 Notifícame, Jehová, mi fin, y la medida de mis días cuanta sea, sepa yo cuanto tengo de ser del mundo.

Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok.

5 He aquí, como a palmos diste mis días, y mi edad es como nada delante de ti: ciertamente toda la vanidad es todo hombre que vive. (Selah)

Ímé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem te előtted, mint a semmi. Bizony merő hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is! (Szela)

6 Ciertamente en tiniebla anda el hombre: ciertamente en vano se inquietan: allega, y no sabe quien lo cogerá.

Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat!

7 Y ahora, Señor, ¿qué esperaré? Mi esperanza en ti está.

Most azért, mit reméljek, oh Uram?! Te benned van bizodalmam.

8 Escápame de todas mis rebeliones, no me pongas por afrenta de insensato.

Ments ki engem minden álnokságomból; ne tégy engem bolondok csúfjává!

9 Yo enmudecí, no abrí mi boca; porque tú lo hiciste.

Megnémultam, nem nyitom fel szájamat, mert te cselekedted.

10 Quita de sobre mí tu llaga; de la guerra de tu mano soy consumido.

Vedd le rólam a te ostorodat; kezed fenyítéke miatt elenyészem én.

11 Con castigos sobre el pecado corriges al hombre, y haces desleir, como de polilla, su grandeza: ciertamente vanidad es todo hombre. (Selah)

Mikor a bűn miatt büntetéssel fenyítesz valakit, elemészted, mint moly, az ő szépségét. Bizony merő hiábavalóság minden ember. (Szela)

12 Oye mi oración, o! Jehová escucha mi clamor; no calles a mis lágrimas; porque peregrino soy contigo; advenedizo, como todos mis padres.

Halld meg Uram az én könyörgésemet, figyelmezzél kiáltásomra, könyhullatásomra ne vesztegelj; mert én jövevény vagyok te nálad, zsellér, mint minden én ősöm.

13 Déjame, y tomaré fuerzas, antes que me vaya y perezca.

Ne nézz reám, hadd enyhüljek meg, mielőtt elmegyek és nem leszek többé!