Salmos 39
1 Yo dije: Miraré por mis caminos, para no pecar con mi lengua: guardaré mi boca con freno, entre tanto que el impío fuere contra mí.
A karmesternek, Jedútúnnak. Zsoltár Dávidtól. Azt mondtam: Hadd őrzöm meg útjaimat, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; hadd őrzöm meg szájamnak zaboláját, a meddig a gonosz előttem van!
2 Enmudecí con silencio, me callé de lo bueno; y mi dolor se alborotó.
Elnémultam csendességgel, hallgattam a jónak híján és fájdalmam megza-varodott;
3 Calentóse mi corazón dentro de mí; en mi meditación se encendió fuego: hablé con mi lengua.
hevűlt a szívem belsőmben, tűnődésemben tűz égett, kimondtam nyelvemmel:
4 Notifícame, Jehová, mi fin, y la medida de mis días cuanta sea, sepa yo cuanto tengo de ser del mundo.
Tudasd velem, Örökkévaló, végemet, és napjaim mértékét, mennyi az! Hadd tudjam, mi mulandó vagyok.
5 He aquí, como a palmos diste mis días, y mi edad es como nada delante de ti: ciertamente toda la vanidad es todo hombre que vive. (Selah)
Íme, arasznyira szabtad napjaimat, s földi létem olyan előtted, mint a semmi. Bizony, csupán lehelet minden ember, ki fennáll. Széla.
6 Ciertamente en tiniebla anda el hombre: ciertamente en vano se inquietan: allega, y no sabe quien lo cogerá.
Bizony, mint árnykép jár-kél a férfi, bizony, hiábavalóságért zajonganak, fölhalmoz s nem tudja, ki gyűjti be.
7 Y ahora, Señor, ¿qué esperaré? Mi esperanza en ti está.
Most pedig mit remélek, Örökkévaló, várakozásom te benned van!
8 Escápame de todas mis rebeliones, no me pongas por afrenta de insensato.
Mind a bűneimtől ments meg engem, aljasnak gyalázatává ne tégy!
9 Yo enmudecí, no abrí mi boca; porque tú lo hiciste.
Elnémultam, nem nyitom meg számat, mert te eselekedted.
10 Quita de sobre mí tu llaga; de la guerra de tu mano soy consumido.
Vedd le rólam csapásodat, kezed támadásától elfogytam én!
11 Con castigos sobre el pecado corriges al hombre, y haces desleir, como de polilla, su grandeza: ciertamente vanidad es todo hombre. (Selah)
Büntetésekkel bűnért fenyítotted a férfit, szétfolyattad, mint a moly, gyönyörűségét: bizony, lehelet minden ember! Széla.
12 Oye mi oración, o! Jehová escucha mi clamor; no calles a mis lágrimas; porque peregrino soy contigo; advenedizo, como todos mis padres.
Halljad meg imámat, Örökkévaló, fohászkodásomra figyelj, könnyemre ne hallgass; mert jövevény vagyok nálad, zsellér, mint őseim mind.
13 Déjame, y tomaré fuerzas, antes que me vaya y perezca.
Tekints el tőlem, hogy erősödhessem, mielőtt elmegyek és nem vagyok.
