Salmos 35

1 Pleitea, o! Jehová, con mis pleiteantes; pelea con mis peleadores.

Dávidé. Perelj Uram a velem perlőkkel; harczolj a velem harczolókkal.

2 Echa mano al escudo y al pavés, y levántate en mi socorro.

Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre.

3 Y saca la lanza, y cierra contra mis perseguidores; di a mi alma: Yo soy tu salud.

Szegezz dárdát és rekeszd el üldözőim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged.

4 Y avergüéncense, y confúndanse los que buscan mi alma; vuelvan atrás, y sean avergonzados los que piensan mi mal.

Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják.

5 Sean como el tamo delante del viento: y el ángel de Jehová el que rempuje.

Legyenek olyanok, mint a polyva a szél előtt; az Úrnak angyala verdesse őket.

6 Sea su camino oscuridad y resbaladeros: y el ángel de Jehová el que los persiga.

Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse őket.

7 Porque sin causa escondieron para mí el hoyo de su red: sin causa hicieron hoyo a mi alma.

Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek.

8 Véngale el quebrantamiento que no sepa: y su red que escondió, le prenda: con quebrantamiento caiga en ella.

Érje őt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe.

9 Y regocíjese mi alma en Jehová: y alégrese en su salud.

Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában.

10 Todos mis huesos dirán, Jehová, ¿quién como tú? Que escapas al afligido del más fuerte que él: y al pobre y menesteroso del que le roba.

Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erősebbtől, a szegényt és szűkölködőt az ő megrablójától.

11 Levantáronse testigos falsos: lo que no sabía, me demandaron.

Erőszakos tanúk állnak elő; azt kérdezik tőlem, a miről nem tudok.

12 Volviéronme mal por bien, orfandad a mi alma.

Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.

13 Y yo, cuando ellos enfermaron, me vestí de saco: afligí con ayuno a mi alma, y mi oración se revolvía en mi seno.

Pedig én az ő betegségökben gyászba öltöztem, bőjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.

14 Como por mi compañero, como por mi hermano andaba; como el que trae luto por su madre, enlutado me humillaba.

Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem érte; mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:

15 Y en mi cojera se alegraron, y se juntaron: juntáronse sobre mí entristecidos, y yo no lo entendía: me despedazaban, y no cesaban;

Ők pedig örültek az én bukásomon és összegyűltek; összegyűltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak,

16 Con los lisonjeros escarnecedores de escarnio crujiendo sobre mí sus dientes.

Ingyenélők léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.

17 Señor, ¿hasta cuándo verás? Haz volver mi alma de sus quebrantamientos, mi única de los leones.

Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktől az én egyetlenemet.

18 Confesarte he en grande congregación: en pueblo fuerte te alabaré.

Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged.

19 No se alegren de mí mis enemigos sin porqué: ni los que me aborrecen sin causa, hagan del ojo.

Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyűlölőim se hunyorgassanak rám.

20 Porque no hablan paz: y contra los mansos de la tierra piensan palabras engañosas.

Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.

21 Y ensancharon sobre mí su boca; dijeron: Hola, hola, nuestros ojos lo han visto.

Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.

22 Visto has, o! Jehová, no calles: Señor, no te alejes de mí.

Láttad, oh Uram – ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tőlem!

23 Recuerda, y despierta para mi juicio, Dios mío, y Señor mío, para mi causa.

Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.

24 Júzgame conforme a tu justicia, Jehová, Dios mío, y no se alegren de mí.

Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam!

25 No digan en su corazón: Hola, nuestra alma. No digan: Deshecho le hemos.

Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük őt!

26 Avergüéncense, y sean confundidos a una, los que se alegran de mi mal: vístanse de vergüenza y de confusión, los que se engrandecen contra mí.

Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be őket, a kik felfuvalkodtak ellenem.

27 Canten, y alégrense los que se huelgan de mi justicia; y digan siempre: Sea ensalzado Jehová, el que ama la paz de su siervo.

Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az ő szolgájának békességét.

28 Y mi lengua hablará de tu justicia; todo el día de tu loor.

Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsőségedet minden napon.