Salmos 17

1 Oye, o! Jehová, la justicia; está atento a mi clamor: escucha mi oración, hecha sin labios de engaño.

Dávid imádsága. Hallgasd meg, Uram, az igazságot, vedd észre könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról.

2 De delante de tu rostro salga mi juicio: vean tus ojos la rectitud.

A te orczádtól jőjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat.

3 Tú has probado mi corazón; me has visitado de noche; refinásteme, y no hallaste: lo que pensé no pasó mi boca.

Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi rosszat; ha tán gondoltam is, nem jött ki a számon.

4 Para las obras humanas, por la palabra de tus labios yo observé los caminos del violento.

Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erőszakosnak ösvényeire.

5 Sustenta mis pasos en tus caminos, porque mis pies no resbalen.

Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim.

6 Yo te he invocado, por cuanto tú me oyes, o! Dios; inclina a mí tu oreja, oye mi palabra.

Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet.

7 Haz maravillosas tus misericordias, salvador de los que en ti confían, de los que se levantan contra tu diestra.

Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól.

8 Guárdame como a lo negro de la niñeta del ojo, escóndeme con la sombra de tus alas.

Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet.

9 De delante de los malos que me oprimieron: de mis enemigos que me cercan por la vida.

A gonoszok elől, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elől, a kik lelkendezve vesznek körül engem.

10 Cerrados con su grosura: con su boca hablan soberbiamente.

Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak.

11 Nuestros pasos nos han cercado ahora: ponen sus ojos para tender nos a tierra;

Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek.

12 Parecen al león que desea hacer presa: y al leoncillo que está escondido.

Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülő oroszlánkölyökhöz.

13 Levántate, o! Jehová; anticipa su rostro: póstrale: escapa mi alma del malo con tu espada;

Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le őt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel;

14 De los varones con tu mano, o! Jehová: de los varones de mundo cuya parte es en esta vida: cuyo vientre hinches de tu tesoro: hartan sus hijos, y dejan la resta a sus chiquitos.

Az emberektől, oh Uram, kezeddel, a világ embereitől! Az ő osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bővölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják.

15 Yo en justicia veré tu rostro: hartarme he cuando despertare a tu semejanza.

Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn felserkenek.