Salmos 139
1 Jehová, tú me has examinado, y conocido.
Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
2 Tú has conocido mi sentarme y mi levantarme, has entendido desde lejos mis pensamientos.
Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.
3 Mi senda, y mi acostarme has rodeado; y todos mis caminos has conocido.
Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
4 Porque aun no está la palabra en mi lengua, y, he aquí, Jehová, tú la supiste toda.
Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!
5 Detrás y delante tú me formaste; y pusiste sobre mí tu mano.
Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
6 Más maravillosa es la ciencia que mi capacidad: alta es, no puedo comprenderla.
Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt.
7 ¿A dónde me iré de tu Espíritu? ¿y a dónde huiré de delante de ti?
Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?
8 Si subiere a los cielos, allí estás tú; y si hiciere mi estrado en el infierno, héte allí. (Sheol h7585)
Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy. (Sheol h7585)
9 Si tomare las alas del alba, y habitare en el cabo de la mar,
Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
10 Aun allí me guiará tu mano; y me trabará tu diestra.
Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
11 Si dijere: Ciertamente las tinieblas me encubrirán: aun la noche resplandecerá por causa de mí.
Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
12 Aun las tinieblas no encubren nada de ti; y la noche resplandece como el día: las tinieblas son como la luz.
A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
13 Porque tú poseiste mis riñones; cubrísteme en el vientre de mi madre.
Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
14 Confesarte he, porque terribles y maravillosas son tus obras: estoy maravillado, y mi alma lo conoce en gran manera.
Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
15 No fue encubierto mi cuerpo de ti, aunque yo fui hecho en secreto: fue entretejido en los profundos de la tierra.
Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében.
16 Mi imperfección vieron tus ojos; y en tu libro estaban todas aquellas cosas escritas, que fueron entonces formadas, sin faltar una de ellas.
Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.
17 Así que ¡cuán preciosos me son tus pensamientos, o! Dios! ¡Cuán multiplicadas son sus cuentas!
És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
18 Si las cuento, multiplícanse más que la arena: despierto, y aun estoy contigo.
Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.
19 Si matases, o! Dios, al impío; y los varones de sangres se quitasen de mí;
Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!
20 Que te dicen blasfemias: ensoberbécense en vano tus enemigos.
A kik gonoszul szólnak felőled, és nevedet hiába veszik fel, a te ellenségeid.
21 ¿No tuve en odio, o! Jehová, a los que te aborrecieron? ¿y peleo contra tus enemigos?
Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?
22 De entero odio los aborrecí: túvelos por enemigos.
Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!
23 Examíname, o! Dios, y conoce mi corazón: pruébame, y conoce mis pensamientos.
Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
24 Y ve si hay en mí camino de perversidad; y guíame en el camino del mundo.
És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!
