Salmos 104
1 Bendice, alma mía, a Jehová; Jehová Dios mío, mucho te has engrandecido, de gloria y de hermosura te has vestido.
Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
2 Que se cubre de luz como de vestidura, que extiende los cielos como una cortina;
A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
3 Que entabla con las aguas sus doblados, el que pone a las nubes por su carro, el que anda sobre las alas del viento.
A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
4 El que hace a sus ángeles espíritus, sus ministros al fuego flameante.
A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
5 El fundó la tierra sobre sus basas, no se moverá por ningún siglo.
Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
6 Con el abismo, como con vestido, la cubriste: sobre los montes estaban las aguas.
Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
7 De tu reprensión huyeron; por el sonido de tu trueno se apresuraron.
Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
8 Subieron los montes, descendieron los valles a este lugar, que tú les fundaste.
Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
9 Pusíste les término, el cual no traspasarán, ni volverán a cubrir la tierra.
Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
10 El que envía las fuentes en los arroyos; entre los montes van.
A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
11 Abrévanse todas las bestias del campo; los asnos salvajes quebrantan su sed.
Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
12 Junto a ellos habitan las aves de los cielos; entre las hojas dan voces.
Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
13 El que riega los montes desde sus doblados; del fruto de tus obras se harta la tierra.
A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
14 El que hace producir el heno para las bestias; y la yerba para servicio del hombre, sacando el pan de la tierra,
A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
15 Y el vino que alegra el corazón del hombre; haciendo relumbrar la faz con el aceite; y el pan sustenta el corazón del hombre.
És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.
16 Hártanse los árboles de Jehová; los cedros del Líbano que él plantó:
Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
17 Para que aniden allí las aves; la cigüeña tenga su casa en las hayas.
A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
18 Los montes altos para las cabras monteses, las peñas madrigueras para los conejos.
A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
19 Hizo la luna para sazones: el sol conoció su occidente.
Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
20 Pones las tinieblas, y la noche es; en ella corren todas las bestias del monte.
Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
21 Los leoncillos braman a la presa, y para buscar de Dios su comida.
Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
22 Sale el sol, recógense, y échanse en sus cuevas.
Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
23 Sale el hombre a su hacienda, y a su labranza hasta la tarde.
Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
24 ¡Cuán muchas son tus obras, o! Jehová! todas ellas hiciste con sabiduría: la tierra está llena de tu posesión.
Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
25 Esta gran mar y ancha de términos; allí hay pescados sin número, bestias pequeñas y grandes.
Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
26 Allí andan navíos, este leviatán que hiciste para que jugase en ella.
Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
27 Todas ellas esperan a ti, para que les des su comida a su tiempo.
Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
28 Dásles, recogen: abres tu mano, hártanse de bien.
Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
29 Escondes tu rostro, túrbanse: les quitas el espíritu, dejan de ser, y tórnanse en su polvo.
Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
30 Envías tu espíritu, críanse: y renuevas la haz de la tierra.
Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
31 Sea la gloria a Jehová para siempre: alégrese Jehová en sus obras.
Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
32 El que mira a la tierra, y tiembla: toca en los montes, y humean.
A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
33 A Jehová cantaré en mi vida: a mi Dios diré salmos mientras viviere.
Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
34 Serme ha suave hablar de él: yo me alegraré en Jehová.
Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
35 Sean consumidos de la tierra los pecadores: y los impíos dejen de ser. Bendice alma mía a Jehová. Alelu- Jah.
Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!
