< Proverbios 8 >
1 ¿No clama la sabiduría; y la inteligencia da su voz?
Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az ő szavát?
2 En los altos cabezos, junto al camino, a las encrucijadas de las veredas se para:
A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg.
3 En el lugar de las puertas, a la entrada de la ciudad: a la entrada de las puertas da voces:
A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.
4 O! hombres, a vosotros clamo; y mi voz es a los hijos de los hombres.
Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz van!
5 Entendéd simples astucia; y vosotros insensatos, tomád entendimiento:
Értsétek meg ti együgyűek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet.
6 Oíd, porque hablaré cosas excelentes, y abriré mis labios para cosas rectas.
Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság.
7 Porque mi paladar hablará verdad; y mis labios abominan la impiedad.
Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság.
8 En justicia son todas las razones de mi boca: no hay en ellas cosa perversa, ni torcida.
Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog.
9 Todas ellas son rectas al que entiende; y rectas a los que han hallado sabiduría.
Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt.
10 Recibíd mi castigo, y no la plata; y ciencia, mas que el oro escogido.
Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat.
11 Porque mejor es la sabiduría que las piedras preciosas; y todas las cosas que se pueden desear, no se pueden comparar a ella.
Mert jobb a bölcseség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörűségek ehhez egyenlők nem lehetnek.
12 Yo, la sabiduría, moré con la astucia; y yo invento la ciencia de los consejos.
Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem.
13 El temor de Jehová es aborrecer el mal; la soberbia, y la arrogancia, y el mal camino, y la boca perversa aborrezco.
Az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyűlölöm.
14 Conmigo está el consejo, y el ser: yo soy la inteligencia; mía es la fortaleza.
Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erő.
15 Por mí reinan los reyes, y los príncipes determinan justicia.
Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot.
16 Por mí dominan los príncipes, y todos los gobernadores juzgan la tierra.
Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái.
17 Yo amo a los que me aman; y los que me buscan, me hallan.
Én az engem szeretőket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.
18 Las riquezas y la honra están conmigo, riqueza firme y justa.
Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság.
19 Mejor es mi fruto que el oro, y que el oro refinado; y mi renta, que la plata escogida.
Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél.
20 Por vereda de justicia guiaré, por medio de veredas de juicio.
Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén.
21 Para hacer heredar a mis amigos el ser, y que yo hincha sus tesoros.
Hogy az engem szeretőknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem.
22 Jehová me poseyó en el principio de su camino, desde entonces, antes de sus obras.
Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen.
23 Eternalmente tuve el principado, desde el principio, antes de la tierra.
Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva.
24 Antes de los abismos fui engendrada; antes que fuesen las fuentes de las muchas aguas:
Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.
25 Antes que los montes fuesen fundados: antes de los collados, yo era engendrada.
Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem.
26 No había aun hecho la tierra, ni las plazas, ni la cabeza de los polvos del mundo.
Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét.
27 Cuando componía los cielos, allí estaba yo; cuando señalaba por compás la sobrehaz del abismo:
Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;
28 Cuando afirmaba los cielos arriba: cuando afirmaba las fuentes del abismo:
Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai;
29 Cuando ponía a la mar su estatuto; y a las aguas, que no pasasen su mandamiento: cuando señalaba los fundamentos de la tierra:
Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:
30 Con él estaba yo por ama, y fui en delicias todos los días, teniendo solaz delante de él en todo tiempo.
Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben.
31 Tengo solaz en la redondez de su tierra; y mis solaces son con los hijos de los hombres.
Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban.
32 Ahora pues, hijos, oídme; y bienaventurados los que guardaren mis caminos.
És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.
33 Obedecéd la instrucción, y sed sabios; y no la menospreciéis.
Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!
34 Bienaventurado el hombre que me oye, trasnochando a mis puertas cada día: guardando los umbrales de mis entradas.
Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén.
35 Porque el que me hallare, hallará la vida; y alcanzará la voluntad de Jehová.
Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.
36 Mas el que peca contra mí, defrauda a su alma: todos los que me aborrecen, aman la muerte.
De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!