Lamentaciones 5
1 Acuérdate, o! Jehová, de lo que nos ha venido: vé, y mira nuestra vergüenza.
Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
2 Nuestra heredad se ha vuelto a extraños, nuestras casas a forasteros.
A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
3 Huérfanos somos sin padre: nuestras madres como viudas.
Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
4 Nuestra agua bebemos por dinero, nuestra leña compramos por precio.
Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
5 Sobre nuestra cerviz padecemos persecución; cansámosnos, y no hay para nosotros descanso.
Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
6 A Egipto dimos la mano, y al Asirio, para hartarnos de pan.
Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
7 Nuestros padres pecaron, y son muertos; y nosotros llevamos sus castigos.
Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
8 Siervos se enseñorearon de nosotros: no hubo quien nos librase de su mano.
Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
9 Con el peligro de nuestras vidas traíamos nuestro pan delante de la espada del desierto.
Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
10 Nuestros cueros se ennegrecieron como un horno a causa del ardor de la hambre.
Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
11 Afligieron a las mujeres en Sión, a las vírgenes en las ciudades de Judá.
Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
12 A los príncipes colgaron con su mano: no reverenciaron los rostros de los viejos.
A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
13 Llevaron los mozos a moler, y los muchachos desfallecieron en la leña.
Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
14 Los ancianos cesaron de la puerta, los mancebos de sus canciones.
A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.
15 Cesó el gozo de nuestro corazón, nuestro corro se tornó en luto.
Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
16 Cayó la corona de nuestra cabeza: ¡ay ahora de nosotros! porque pecamos.
Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
17 Por esto fue entristecido nuestro corazón, por esto se entenebrecieron nuestros ojos.
Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
18 Por el monte de Sión que es asolado, zorras andan en él.
A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
19 Mas tú, Jehová, para siempre permanecerás: tu trono de generación en generación.
Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
20 ¿Por qué te olvidarás para siempre de nosotros? ¿dejarnos has por luengos días?
Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?
21 Vuélvenos, o! Jehová, a ti, y volvernos hemos: renueva nuestros días como al principio.
Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
22 Porque desechando nos has desechado: háste airado contra nosotros en gran manera.
Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
