Job 6
1 Y respondió Job, y dijo:
Jób pedig felele, és monda:
2 ¡Oh si se pesasen al justo mi queja y mi tormento, y fuesen alzadas igualmente en balanza!
Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
3 Porque [mi tormento] pesaría más que la arena de la mar: y por tanto mis palabras son cortadas.
Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
4 Porque las saetas del Todopoderoso están en mí, cuyo veneno bebe mi espíritu; y terrores de Dios me combaten.
Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
5 ¿Por ventura gime el asno montés junto a la yerba? ¿O brama el buey junto a su pasto?
Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
6 ¿Comerse ha lo desabrido sin sal? ¿o habrá gusto en la clara del huevo?
Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
7 Las cosas que mi alma no quería tocar antes, ahora por los dolores son mi comida.
Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
8 ¡Quién me diese que viniese mi petición, y que Dios me diese lo que espero!
Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
9 ¡Y que Dios quisiese quebrantarme; y que soltase su mano, y me despedazase!
És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
10 Y en esto crecería mi consolación, si me asase con dolor sin tener misericordia: no que haya contradicho las palabras del Santo.
Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
11 ¿Qué es mi fortaleza, para esperar aun? ¿Y qué es mi fin, para dilatar mi vida?
Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
12 ¿Mi fortaleza, es la de las piedras? ¿o mi carne, es de acero?
Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
13 ¿No me ayudo cuánto puedo? ¿y con todo eso el poder me falta del todo?
Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
14 El atribulado es consolado de su compañero: mas el temor del Omnipotente es dejado.
A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
15 Mis hermanos me han mentido como arroyo; pasáronse como las riberas impetuosas,
Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
16 Que están escondidas por la helada, y encubiertas con nieve,
A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
17 Que al tiempo del calor son deshechas; y en calentándose, desaparecen de su lugar.
Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
18 Apártanse de las sendas de su camino, suben en vano, y se pierden.
Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
19 Miráron las los caminantes de Temán, los caminantes de Sabá esperaron en ellas:
Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
20 Mas fueron avergonzados por su esperanza; porque vinieron hasta ellas, y se hallaron confusos.
Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
21 Ahora ciertamente vosotros sois como ellas: que habéis visto el tormento, y teméis.
Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
22 ¿Héos dicho: Traédme, y de vuestro trabajo pagád por mí,
Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
23 Y librádme de mano del angustiador, y redimídme del poder de los violentos?
Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
24 Enseñádme, y yo callaré; y hacédme entender en que he errado.
Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
25 ¡Cuán fuertes son las palabras de rectitud! ¿y qué reprende, el que reprende de vosotros?
Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
26 ¿No estáis pensando las palabras para reprender; y echáis al viento palabras perdidas?
Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
27 También os arrojáis sobre el huérfano; y hacéis hoyo delante de vuestro amigo.
Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
28 Ahora pues, si queréis, mirád en mí: y ved si mentiré delante de vosotros.
Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
29 Tornád ahora, y no haya iniquidad; y volvéd aun a mirar por mi justicia en esto:
Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
30 Si hay iniquidad en mi lengua: o si mi paladar no entiende los tormentos.
Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
