Job 41
1 ¿Sacarás tú al Leviatán con el anzuelo; y con la cuerda que le echares en su lengua?
Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?
2 ¿Pondrás tú garfio en sus narices; y horadarás tú con espina su quijada?
Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?
3 ¿Multiplicará él ruegos para contigo? ¿hablarte ha él a ti lisonjas?
Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?
4 ¿Hará concierto contigo para que le tomes por siervo perpetuo?
Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?
5 ¿Jugarás tú con él, como con pájaro? ¿y atarle has para tus niñas?
Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?
6 ¿Harán banquete por causa de él los compañeros? ¿partirle han entre los mercaderes?
Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?
7 ¿Cortarás tú con cuchillo su cuero, y con francado de pescadores su cabeza?
Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?
8 Pon tu mano sobre él: acordarte has de la batalla, y nunca más tornarás.
Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.
9 He aquí que tu esperanza será burlada; por que aun a su sola vista se desmayarán.
Ímé, az ő reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt!
10 Nadie hay tan osado que le despierte: ¿quién pues podrá estar delante de mí?
Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?
11 ¿Quién me previno para que yo se lo agradezca? todo lo que está debajo del cielo es mío.
Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!
12 Y no callaré sus miembros, y la cosa de sus fuerzas, y la gracia de su disposición.
Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.
13 ¿Quién descubrirá la delantera de su vestidura? ¿quién se llegará a él con freno doble?
Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?
14 ¿Quién abrirá las puertas de su rostro? Los ordenes de sus dientes espantan.
Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület lakik!
15 La gloria de su vestido es escudos fuertes, cerrados entre sí estrechamente.
Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel.
16 El uno se junta con el otro, que viento no entra entre ellos.
Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.
17 El uno está pegado con el otro, están trabados entre sí, que no se pueden apartar.
Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.
18 Con sus estornudos enciende lumbre; y sus ojos son como los párpados del alba.
Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.
19 De su boca salen hachas de fuego, y proceden centellas de fuego.
A szájából szövétnekek jőnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki.
20 De sus narices sale humo, como de una olla, o caldero que hierve.
Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.
21 Su aliento enciende los carbones, y de su boca sale llama.
Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.
22 En su cerviz mora la fortaleza, y delante de él es deshecho el trabajo.
Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.
23 Las partes de su carne están pegadas entre sí: está firme su carne en él, y no se mueve.
Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.
24 Su corazón es firme como una piedra, y fuerte como la muela de debajo.
Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.
25 De su grandeza tienen temor los fuertes, y de sus desmayos se purgan.
Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.
26 Cuando alguno le alcanzare, ni espada, ni lanza, ni dardo, ni coselete, durará contra él.
Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen bár dárda, kopja vagy kelevéz.
27 El hierro estima por pajas, y el acero por leño podrido.
Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.
28 Saeta no le hace huir: las piedras de honda se le tornan armas.
A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.
29 Toda arma tiene por hojarascas, y del blandeamiento de la pica se burla,
Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.
30 Por debajo tiene agudas conchas: imprime su agudez en el suelo.
Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.
31 Hace hervir como una olla la profunda mar; y tórnala como una olla de ungüento.
Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.
32 En pos de sí hace resplandecer la senda, que parece que la mar es cana.
Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megőszült.
33 No hay sobre la tierra su semejante, hecho para nada temer.
Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.
34 Menosprecia toda cosa alta, es rey sobre todos los soberbios.
Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.
