Job 4
1 Y respondió Elifaz el Temanita, y dijo:
Felelt a Témánbeli Elífáz és mondta:
2 Si probaremos a hablarte, serte ha molesto: ¿mas quién podrá detener las palabras?
ajjon ha szólni próbálnánk hozzád, terhedre volna-e; de visszatartani a szavakat ki bírja?
3 He aquí, tú enseñabas a muchos, y las manos flacas corroborabas.
Íme, oktattál sokakat, és lankadt kezeket megerősítettél;
4 Al que vacilaba, enderezaban tus palabras: y las rodillas de los que arrodillaban, esforzabas.
a megbotlót fönntartották szavaid és görnyedező térdeket megszilárdítottál.
5 Mas ahora que a ti te ha venido esto, te es molesto: y cuando ha llegado hasta ti, te turbas.
Most hogy reád jött, terhedre van, hozzád ér, és megrémültél?
6 ¿Es este tu temor, tu confianza, tu esperanza, y la perfección de tus caminos?
Nemde istenfélelmed a te bizodalmad, reményed pedig útjaid gáncstalansága!
7 Acuérdate ahora, ¿quién haya sido inocente, que se perdiese? ¿y en dónde los rectos han sido cortados?
Gondolj csak rá: ki az, ki ártatlanul veszett el, és hol semmisültek meg egyenesek?
8 Como yo he visto, que los que aran iniquidad, y siembran injuria, la siegan.
A mint én láttam: kik jogtalanságot szántottak és bajt vetettek, azt aratják is;
9 Perecen por el aliento de Dios, y por el espíritu de su furor son consumidos.
Isten leheletétől elvesztek, s haragja fuvallatától elenyésznek.
10 El bramido del león, y la voz del león, y los dientes de los leoncillos son arrancados.
Oroszlán ordítása, vadállat üvöltése és az oroszlánkölykök fogai kitörettek.
11 El león viejo perece por falta de presa, y los hijos del león son esparcidos.
Oroszlán elvész ragadmány híján, s a nőstényoroszlán fiai szertezüllenek.
12 El negocio también me era a mí oculto: mas mi oído ha entendido algo de ello.
De én hozzám egy ige lopódzott, és neszt fogott fel fülem belőle.
13 En imaginaciones de visiones nocturnas, cuando el sueño cae sobre los hombres,
Képzetek közt az éj látományaitól, mikor mély álom esik az emberekre:
14 Un espanto, y un temblor me sobrevino, que espantó todos mis huesos.
rettegés lepett meg és remegés, és összes csontjaimat megrettentette.
15 Y un espíritu pasó por delante de mí, que el pelo de mi carne se erizó.
S egy szellem suhant el arczom mellett, borzadott testemnek hajaszála.
16 Paróse una fantasma delante de mis ojos, cuyo rostro yo no conocí; y callando, oí que decía:
Ott áll, de nem ismerem meg ábrázatát, egy alak van szemeim előtt; suttogást meg hangot hallok:
17 ¿Si será el hombre más justo que Dios? ¿Si será el varón más limpio que el que le hizo?
Igaznak bizonyul-e halandó az Isten előtt, vagy alkotója előtt tisztának-e a férfi?
18 He aquí que en sus siervos no confía; y en sus ángeles puso locura:
Lám, szolgáiban nem hisz és angyalaira vet gáncsot;
19 ¿Cuánto más en los que habitan en casas de lodo, cuyo fundamento está en el polvo, y que serán quebrantados de la polilla?
hát még kik agyagházakban laknak, a kiknek a porban van alapjuk, összezúzzák őket hamarább molynál.
20 De la mañana a la tarde son quebrantados, y se pierden para siempre, sin que haya quien lo eche de ver.
Reggeltől estig összetöretnek, észrevétlenül elvesznek örökre.
21 ¿Su hermosura no se pierde con ellos mismos? muérense y no lo saben.
Nemde megszakad bennök kötelük, meghalnak, de nem bölcsességben!
