Job 39
1 ¿Sabes tú el tiempo en qué paren las cabras monteses? ¿o miraste tú las ciervas, cuando están pariendo?
Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?
2 ¿Contaste tú los meses de su preñez? ¿y sabes el tiempo cuando han de parir?
Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?
3 Como se encorvan, quebrantan sus hijos, pasan sus dolores:
Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.
4 Como después sanan los hijos, crecen con el grano: salen, y nunca más vuelven a ellas.
Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.
5 ¿Quién echó libre al asno montés? ¿y quién soltó sus ataduras?
Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,
6 Al cual yo puse casa en la soledad, y sus moradas en la tierra salada.
A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?
7 Ríese de la multitud de la ciudad: no oye las voces del pechero.
Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.
8 Lo oculto de los montes es su pasto, y anda buscando todo lo que está verde.
A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres.
9 ¿Querrá el unicornio servirte a ti, ni quedar a tu pesebre?
Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?
10 ¿Atarás tú al unicornio con su coyunda para el surco? ¿labrará los valles en pos de ti?
Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?
11 ¿Confiarás tú en él, por ser grande su fortaleza, y fiarás de él tu labor?
Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?
12 ¿Fiarás de él que te tornará tu simiente, y que allegará en tu era?
Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?
13 ¿Hiciste tú las alas alegres del avestruz: los cañones y la pluma de la cigüeña?
Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?
14 La cual desampara en la tierra sus huevos, y sobre el polvo los calienta,
Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!
15 Y olvídase de que los pisará algún pie, y que los quebrará alguna bestia del campo.
És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.
16 Endurécese para con sus hijos, como si no fuesen suyos, no temiendo de que su trabajo haya sido en vano:
Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;
17 Porque Dios la hizo olvidar de sabiduría, y no le dio inteligencia.
Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.
18 A su tiempo se levanta en alto, y se burla del caballo, y del que sube en él.
De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.
19 ¿Diste tú al caballo la fortaleza? ¿vestiste tú su cerviz de relincho?
Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?
20 ¿Espantarle has tú como a alguna langosta, en cuya nariz hay fuerza para espantar?
Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!
21 Escarba la tierra, alégrase en su fuerza, sale al encuentro de las armas:
Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.
22 Hace burla del espanto, y no teme; ni vuelve el rostro delante de la espada.
Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;
23 Contra él suena la aljaba, el hierro de la lanza, y de la pica;
Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:
24 Y él con ímpetu y furor escarba la tierra, y no estima el sonido de la bocina.
Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.
25 Entre las bocinas dice: ¡Ea! y desde lejos huele la batalla, el estruendo de los príncipes, y el clamor.
A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.
26 ¿Vuela el gavilán por tu industria, y extiende sus alas hacia el mediodía?
A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?
27 ¿Enaltécese el águila por tu mandamiento, y pone en alto su nido:
A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?
28 Habita, y está en la piedra en la cumbre del peñasco, y de la roca?
A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön.
29 Desde allí asecha la comida: sus ojos consideran muy lejos.
Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.
30 Y sus pollos tragan sangre; y adonde hubiere muertos, allí está.
Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.
