Job 37
1 A esto también se espanta mi corazón y salta de su lugar.
Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.
2 Oíd oyendo su terrible voz, y la palabra que sale de su boca.
Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!
3 Debajo de todos los cielos lo enderezará, y su luz le extenderá hasta los fines de la tierra.
Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
4 Tras de él bramará el sonido, tronará con su valiente voz, y aunque sea oída su voz, no los detiene.
Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
5 Tronará Dios maravillosamente con su voz: él hace grandes cosas, y nosotros no lo entendemos.
Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
6 Porque a la nieve dice: Sé en la tierra; y lluvia tras lluvia, y lluvia tras lluvia en su fortaleza.
Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.
7 Él pone un sello en la mano de todos los hombres, para que todos los hombres conozcan su obra.
Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.
8 La bestia se entrará en su escondrijo, y habitará en sus moradas.
Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.
9 Del mediodía viene el torbellino, y de los vientos del norte el frío.
Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.
10 Por el soplo de Dios se da el hielo, y las anchas aguas son constreñidas.
Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
11 Además de esto, con la claridad fatiga las nubes, y las esparce con su luz.
Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.
12 Y ellas se revuelven al derredor por sus ingenios, para hacer sobre la haz del mundo en la tierra lo que él les mandó:
És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
13 Unas veces por azote; otras, por causa de su tierra; otras, por misericordia las hará parecer.
Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
14 Escucha esto Job, repósate, y considera las maravillas de Dios.
Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
15 ¿Supiste tú cuando Dios las ponía en concierto, y hacía levantar la luz de su nube?
Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?
16 ¿Has tú conocido las diferencias de las nubes, las maravillas del perfecto de sabidurías?
Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?
17 ¿Y eran calientes tus vestidos cuando él daba el reposo a la tierra del mediodía?
Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?
18 ¿Extendiste tú con él los cielos firmes, como un espejo firme?
Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
19 Muéstranos, que le hemos de decir, porque no ordenemos en tinieblas.
Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
20 ¿Ha de serle contado cuando yo hablare? ¿Ha de serle dicho cuando alguno será damnificado?
Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
21 También alguna vez no se ve la luz clara en los cielos; y pasa un viento y límpialos.
Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.
22 De la parte del norte vendrá la serenidad, por el Dios terrible de alabanza.
Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.
23 Él es Todopoderoso, al cual no alcanzamos: grande en poder, y en juicio, y en multitud de justicia; no aflige.
Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
24 Por tanto los hombres le temerán, todos los sabios de corazón no le comprenderán.
Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.
