Job 3
1 Después de esto abrió Job su boca, y maldijo su día.
Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.
2 Y exclamó Job, y dijo:
És szóla Jób, és monda:
3 Perezca el día en que yo fui nacido, y la noche que dijo: Concebido es varón.
Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.
4 Aquel día fuera tinieblas, y Dios no curara de él desde arriba, ni claridad resplandeciera sobre él.
Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.
5 Ensuciáranle tinieblas y sombra de muerte; reposara sobre él nublado, que le hiciera horrible como día caluroso.
Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.
6 A aquella noche ocupara oscuridad, ni fuera contada entre los días del año, ni viniera en el número de los meses.
Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.
7 Oh si fuera aquella noche solitaria, que no viniera en ella canción;
Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.
8 Maldijéranla los que maldicen al día, los que se aparejan para levantar su llanto.
Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.
9 Las estrellas de su alba fueran oscurecidas; esperara la luz, y no viniera; ni viera los párpados de la mañana.
Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!
10 Porque no cerró las puertas del vientre donde yo estaba, ni escondió de mis ojos la miseria.
Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.
11 ¿Por qué no morí yo desde la matriz, y fui traspasado en saliendo del vientre?
Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?
12 ¿Por qué me previnieron las rodillas, y para qué los pechos que mamase?
Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!
13 Porque ahora yaciera y reposara; durmiera, y entonces tuviera reposo,
Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék –
14 Con los reyes, y con los consejeros de la tierra, que edifican para sí los desiertos;
Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.
15 O con los príncipes que poseen el oro, que hinchen sus casas de plata.
Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.
16 O ¿ por qué no fui escondido como abortivo, como los pequeñitos que nunca vieron luz?
Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?
17 Allí los impíos dejaron el miedo, y allí descansaron los de cansadas fuerzas.
Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.
18 Allí también reposaron los cautivos, no oyeron la voz del exactor.
A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.
19 Allí está el chico y el grande: allí es el siervo libre de su señor.
Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad.
20 ¿Por qué dio luz al trabajado, y vida a los amargos de ánimo?
Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?
21 Que esperan la muerte, y no la hay: y la buscan más que tesoros.
A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.
22 Que se alegran de grande alegría, y se gozan cuando hallan el sepulcro.
A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.
23 Al hombre que no sabe por donde vaya, y que Dios le encerró.
A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.
24 Porque antes que mi pan, viene mi suspiro: y mis gemidos corren como aguas.
Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.
25 Porque el temor que me espantaba, me ha venido, y háme acontecido lo que temía.
Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.
26 Nunca tuve paz, nunca me sosegué, ni nunca me reposé; y vínome turbación.
Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.
