Job 27

1 Y tornó Job a tomar su parábola, y dijo:

Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:

2 Vive el Dios que me quitó mi derecho; y el Omnipotente, que amargó mi alma:

Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,

3 Que todo el tiempo que mi alma estuviere en mí, y hubiere resuello de Dios en mis narices,

Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;

4 Mis labios no hablarán iniquidad: ni mi lengua pronunciará engaño.

Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!

5 Nunca tal me acontezca, que yo os justifique: hasta morir no quitaré mi integridad de mí.

Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.

6 Mi justicia tengo asida, y no la aflojaré, no se avergonzará mi corazón de mis días.

Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.

7 Sea como el impío mi enemigo, y como el inicuo mi adversario.

Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.

8 Porque ¿qué es la esperanza del hipócrita, si mucho hubiere robado, cuando Dios arrebatare su alma?

Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?

9 ¿Oirá Dios su clamor, cuando viniere sobre él la tribulación?

Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?

10 ¿Se deleitará en el Omnipotente? ¿llamará a Dios en todo tiempo?

Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?

11 Yo os enseñaré lo que está en la mano de Dios: no esconderé lo que está acerca del Omnipotente.

Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.

12 He aquí, que todos vosotros lo habéis visto: ¿por qué pues os desvanecéis con vanidad?

Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!

13 Esta es la suerte del hombre impío acerca de Dios, y la herencia que los violentos han de recibir del Omnipotente.

Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:

14 Si sus hijos fueren multiplicados, serán para la espada, y sus pequeños no se hartarán de pan.

Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak sokasulnak meg, és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.

15 Los que de ellos quedaren, en muerte serán sepultados, y sus viudas no llorarán.

Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.

16 Sí amontonare plata como polvo, y si aparejare ropa como lodo:

Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:

17 Aparejará, mas el justo se vestirá, y el inocente repartirá la plata.

Összeszerezheti ugyan, de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.

18 Edificó su casa como la polilla, y como cabaña que hizo alguna guarda.

Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.

19 El rico dormirá, mas no será recogido: abrirá sus ojos, y no verá a nadie.

Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.

20 Asirán de él terrores como aguas: torbellino le arrebatará de noche.

Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.

21 Tomarle ha solano, e irse ha: y tempestad le arrebatará de su lugar.

Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.

22 Y echará sobre él, y no perdonará: huyendo huirá de su mano.

Nyilakat szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.

23 Batirá sus manos sobre él, y desde su lugar le silbará.

Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.