Job 23
1 Y respondió Job, y dijo:
Felele pedig Jób, és monda:
2 Hoy también hablaré con amargura, y será más grave mi llaga que mi gemido.
Még most is keserű az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.
3 ¡Quién diese que le conociese, y le hallase! yo iría hasta su trono.
Oh ha tudnám, hogy megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig.
4 Ordenaría juicio delante de él, y mi boca henchiría de argumentos.
Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő erősségekkel.
5 Yo sabría lo que él me respondería, y entendería lo que me dijese.
Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.
6 ¿Pleitearía conmigo con multitud de fuerza? No: antes él la pondría en mí.
Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!
7 Allí el recto disputaría con él; y escaparía para siempre de él que me condena.
Ott egy igaz perelne ő vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!
8 He aquí, yo iré al oriente, y no le hallaré, y al occidente, y no le entenderé.
Ámde kelet felé megyek és nincsen ő, nyugot felé és nem veszem őt észre.
9 Si al norte él obrare, yo no le veré: al mediodía se esconderá, y no le veré.
Bal kéz felől cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felől rejtőzködik és nem láthatom.
10 Mas él conoció mi camino: probóme, y salí como oro.
De ő jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.
11 Mis pies tomaron su rastro: guardé su camino, y no me aparté.
Lábam az ő nyomdokát követte; utát megőriztem és nem hajoltam el.
12 Del mandamiento de sus labios nunca me quité: las palabras de su boca guardé más que mi comida.
Az ő ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.
13 Y si él se determina en una cosa, ¿quién le apartará? Su alma deseó, e hizo.
Ő azonban megmarad egy mellett. Kicsoda téríthetné el őt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi.
14 Por tanto él acabará lo que ha determinado de mí; y muchas cosas como estas hay en él.
Bizony végbe viszi, a mi felőlem elrendeltetett, és ilyen még sok van ő nála.
15 Por lo cual yo me espantaré delante de su rostro: consideraré, y temerle he.
Azért rettegek az ő színe előtt, és ha csak rá gondolok is, félek tőle.
16 Dios ha enternecido mi corazón, y el Omnipotente me ha espantado.
Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.
17 ¿Por qué yo no fui cortado delante de las tinieblas, y cubrió con oscuridad mi rostro?
Miért is nem pusztultam el e sötétség előtt, vagy miért nem takarta el előlem e homályt?!
