< Job 20 >

1 Y respondió Sofar Naamatita, y dijo:
Felelt a Náamabeli Czófár és mondta:
2 Por cierto mis pensamientos me hacen responder, y por tanto me apresuro.
Azért gondolataim válaszra bírnak, s minthogy bennem van fel buzdulásom.
3 El castigo de mi vergüenza he oído, y el espíritu de mi inteligencia me hace responder.
Megszégyenítésem feddését hallom, és szellemem az én értelmemből bír feleletre.
4 ¿Esto no sabes que fue siempre, desde el tiempo que fue puesto el hombre sobre la tierra:
Nem tudod-e azt, a mi öröktől fogva van, a mióta embert tettek a földre,
5 Que la alegría de los impíos es breve, y el gozo del hipócrita, por un momento?
hogy a gonoszok ujjongása rövid ideig tart a az istentelennek öröme egy pillanatig?
6 Si subiere hasta el cielo su altura, y su cabeza tocare en las nubes,
Ha égbe nyúl föl emelkedése és feje a felhőig ér:
7 Como su mismo estiércol perecerá para siempre: los que le vieren, dirán: ¿Qué es de él?
mint sara örökre elvész, a kik látták, azt mondják: hol van?
8 Como sueño volará, y no será hallado; e irse ha como una visión nocturna.
Mint álom elrepül, s nem találják meg, s elűzetik, mint éji látomány;
9 El ojo que le viere, nunca más le verá: ni su lugar le verá más.
a szem rátekintett, de nem teszi többé, és nem pillantja őt meg újra helye.
10 Sus hijos pobres andarán rogando, y sus manos tornarán lo que él robó.
Fiai kérlelik a szegényeket, s önkezei adják vissza jogtalan vagyonát.
11 Sus huesos están llenos de sus mocedades: y con él serán sepultadas en el polvo.
Csontjai tele vannak ifjú erejével, s vele együtt porba fekszik.
12 Si el mal se endulzó en su boca, si lo ocultaba debajo de su lengua:
Ha édesnek ízlik szájában a rosszaság, rejtegeti nyelve alatt,
13 Si le parecía bien, y no lo dejaba; mas antes lo detenía entre su paladar:
kíméli, de nem ereszti el, és visszatartja ínyében:
14 Su comida se mudará en sus entrañas: hiel de áspides [se tornará] dentro de él.
beleiben elváltozik étele, viperák mérge van belsejében.
15 Comió haciendas, mas vomitarlas ha: de su vientre las sacará Dios.
Vagyont nyelt el és kihányta, hasából hajtja ki Isten.
16 Veneno de áspides chupará: lengua de víbora le matará.
Viperamérget szopik, megöli őt az áspis nyelve.
17 No verá los arroyos, las riberas de los ríos de miel y de manteca.
Nem szabad néznie ereit, folyóit, patakjait méznek és tejnek.
18 Restituirá el trabajo ajeno conforme a la hacienda que tomó: y no tragará, ni gozará.
Visszaadja a szerzeményt, a nem nyeli le, cserébe vett vagyonával nem fog örvendeni.
19 Por cuanto molió, dejó pobres: robó casas, y no las edificó;
Mert elnyomta, cserben hagyta a szegényeket, házat rabolt s nem építi föl.
20 Por tanto él no sentirá sosiego en su vientre, ni escapará con su codicia.
Mert nem ismert nyugtot hasában, azzal a mit megkívánt, nem menekül meg.
21 No quedó nada que no comiese: por tanto su bien no será durable.
Nincsen maradék evéséből; azért nem lesz maradandó az ő java.
22 Cuando fuere lleno su bastimento, tendrá angustia, toda mano del trabajado le acometerá.
Bősége teljében meg fog szorulni; a szenvedésnek minden keze reá jön.
23 Cuando se pusiere a henchir su vientre, Dios enviará sobre él la ira de su furor; y lloverá sobre él y sobre su comida.
Lesz majd hasának megtöltésére: belé bocsátja fellobbant haragját, esőként hullatja a testébe.
24 Huirá de las armas de hierro, y pasarle ha el arco de acero.
Menekül a vasfegyver elől, érczíj járja által;
25 Desvainará, y sacará saeta de su aljaba, y saldrá resplandeciendo por su hiel: sobre él vendrán terrores.
húzza és kijön hátából, villogó nyíl megy ki epéjéből – rajta ijedelmek.
26 Todas tinieblas están guardadas para sus secretos, fuego no soplado le devorará: su sucesor será quebrantado en su tienda.
Minden sötétség ólálkodik kincseire, megemészti őt szítatlan tűz, lelegeli a maradékot sátrában.
27 Los cielos descubrirán su iniquidad: y la tierra estará contra él.
Bűnét feltárják az egek s föltámad ellene a föld.
28 Los renuevos de su casa serán trasportados; y serán derramados en el día de su furor.
Elköltözik háza terméke, szétfoly haragja napján.
29 Esta es la parte que Dios apareja al hombre impío; y esta es la heredad que Dios le señala por su palabra.
Ez a gonosz ember része az Istentől és a rá kimondott örökség Istentől.

< Job 20 >