Job 19
1 Y respondió Job, y dijo:
Felele pedig Jób, és monda:
2 ¿Hasta cuándo angustiaréis mi alma: y me moleréis con palabras?
Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
3 Ya me habéis avergonzado diez veces: no tenéis vergüenza de afrentarme.
Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?
4 Sea así, que de cierto yo haya errado: conmigo se quedará mi yerro.
Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
5 Mas si vosotros os engrandeciereis contra mí, y redarguyereis contra mí mi oprobrio:
Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?
6 Sabéd ahora, que Dios, me trastornó, y trajo al derredor su red sobre mí.
Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.
7 He aquí, yo clamaré agravio, y no seré oído: daré voces, y no habrá juicio.
Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
8 Cercó de vallado mi camino, y no pasaré; y sobre mis veredas puso tinieblas.
Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
9 Quitóme mi honra, y quitó la corona de mi cabeza.
Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
10 Arrancóme al derredor, y me fui; e hizo ir, como de un árbol, mi esperanza.
Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
11 E hizo inflamar contra mí su furor; y contóme a sí entre sus enemigos.
Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
12 Vinieron sus ejércitos a una, y trillaron sobre mí su camino; y asentaron campo en derredor de mi tienda.
Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
13 Mis hermanos hizo alejar de mí, y mis conocidos ciertamente se extrañaron de mí.
Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.
14 Mis parientes se detuvieron; y mis conocidos se olvidaron de mí.
Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.
15 Los moradores de mi casa, y mis criadas, me tuvieron por extraño: extraño fui yo en sus ojos.
Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.
16 Llamé a mi siervo, y no respondió; de mi propia boca le rogaba.
Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
17 Mi aliento fue hecho extraño a mi mujer, y por los hijos de mi vientre le rogaba.
Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.
18 Aun los muchachos me menospreciaron: en levantándome, luego hablaban contra mí.
Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
19 Todos los varones de mi secreto me aborrecieron; y los que yo amaba, se tornaron contra mí.
Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
20 Mi hueso se pegó a mi piel y a mi carne, y he escapado con el cuero de mis dientes.
Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
21 ¡Oh vosotros mis amigos tenéd compasión de mí, tenéd compasión de mí! porque la mano de Dios me ha tocado.
Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
22 ¿Por qué me perseguís como Dios, y no os hartáis de mis carnes?
Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
23 ¿Quién diese ahora que mis palabras fuesen escritas? ¿Quién diese que se escribiesen en un libro?
Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
24 ¿Qué con cincel de hierro y con plomo fuesen en piedra esculpidas para siempre?
Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!
25 Yo sé que mi Redentor vive, y que al fin se levantará sobre el polvo.
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
26 Y después, desde este mi roto cuero, y desde mi propia carne tengo de ver a Dios:
És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
27 Al cual yo tengo de ver por mí, y mis ojos le han de ver, y no otro, [aunque] mis riñones se consuman dentro de mí.
A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
28 ¿Por qué no decís: Por qué le perseguimos? pues que la raíz del negocio se halla en mí.
Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
29 Teméd a vosotros delante de la espada; porque la ira de la espada de las maldades viene: porque sepáis que hay juicio.
Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!
