Job 15
1 Y respondió Elifaz Temanita, y dijo:
Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:
2 ¿Si responderá el sabio sabiduría ventosa, y henchirá su vientre de viento solano?
Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?
3 ¿Disputará con palabras inútiles, y con razones sin provecho?
Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.
4 Tú también disipas el temor, y disminuyes la oración delante de Dios.
Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!
5 Porque tu boca declaró tu iniquidad, pues has escogido el lenguaje de los astutos.
Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.
6 Tu boca te condenará, y no yo; y tus labios testificarán contra ti.
A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.
7 ¿Naciste tú primero que Adam? ¿y fuiste tú creado antes de los collados?
Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?
8 ¿Oíste tú el secreto de Dios, que detienes en ti solo la sabiduría?
Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?
9 ¿Qué sabes tú que no lo sabemos? ¿qué entiendes tú que no se halle en nosotros?
Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?
10 Entre nosotros también hay cano, también hay viejo, mayor en días que tu padre.
Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.
11 ¿En tampoco tienes las consolaciones de Dios; y tienes alguna cosa oculta acerca de ti?
Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?
12 ¿Por qué te toma tu corazón, y por qué guiñan tus ojos,
Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?
13 Que respondas a Dios con tu espíritu, y saques tales palabras de tu boca?
Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?
14 ¿Qué cosa es el hombre para que sea limpio, y que se justifique el nacido de mujer?
Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?
15 He aquí, que en sus santos no confía, y ni los cielos son limpios delante de sus ojos:
Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:
16 ¿Cuánto más el hombre abominable y vil, que bebe como agua la iniquidad?
Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!
17 Escúchame: mostrarte he, y contarte he lo que he visto:
Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;
18 Lo que los sabios nos contaron de sus padres; y no lo encubrieron:
A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;
19 A los cuales solos fue dada la tierra; y no pasó extraño por medio de ellos.
A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.
20 Todos los días del impío, él es atormentado de dolor, y el número de años es escondido al violento.
Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.
21 Estruendos espantosos tiene en sus oídos, en la paz le vendrá quien le asuele.
A félelem hangja cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító!
22 Él no creerá que ha de volver de las tinieblas, y siempre está mirando la espada.
Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.
23 Desasosegado viene a comer siempre, porque sabe que le está aparejado día de tinieblas.
Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.
24 Tribulación y angustia le asombrará, y se esforzará contra él, como un rey aparejado para la batalla.
Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.
25 Porque él extendió su mano contra Dios, y contra el Todopoderoso se esforzó.
Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;
26 El le encontrará en la cerviz, en lo grueso de los hombros de sus escudos.
Kinyujtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.
27 Porque cubrió su rostro con su gordura: e hizo arrugas sobre los ijares.
Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;
28 Y habitó las ciudades asoladas, las casas inhabitadas, que estaban puestas en montones.
És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:
29 No enriquecerá, ni será firme su potencia, ni extenderá por la tierra su hermosura.
Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.
30 No se escapará de las tinieblas: la llama secará su renuevo, y con el aliento de su boca perecerá.
Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.
31 No será afirmado: en vanidad yerra: por lo cual en vanidad será trocado.
Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.
32 Él será cortado antes de su tiempo, y sus renuevos no reverdecerán.
Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik.
33 El perderá su agraz, como la vid; y como la oliva derramará su flor.
Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.
34 Porque la compañía del hipócrita será asolada: y fuego consumirá las tiendas de cohecho.
Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.
35 Concibieron dolor, y parieron iniquidad: y las entrañas de ellos meditan engaño.
Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.
