Job 13
1 He aquí que todas estas cosas han visto mis ojos, y oído y entendido para sí mis oídos.
Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
2 Como vosotros lo sabéis, lo sé yo: no soy menos que vosotros.
A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
3 Mas yo hablaría con el Todopoderoso, y querría disputar con Dios.
Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.
4 Que ciertamente vosotros sois componedores de mentira, todos vosotros sois médicos de nada.
Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
5 Ojalá callando callarais del todo, porque os fuera en lugar de sabiduría.
Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.
6 Oíd pues ahora mi disputa, y estád atentos a los argumentos de mis labios.
Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
7 ¿Habéis de hablar iniquidad por Dios? ¿habéis de hablar por él engaño?
Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?
8 ¿Habéis vosotros de hacerle honra? ¿habéis de pleitear vosotros por Dios?
Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
9 ¿Sería bueno que él os escudriñase? ¿Burlaros heis con él, como quien se burla con algún hombre?
Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?
10 El arguyendo os argüirá duramente, si en lo secreto le hicieseis tal honra.
Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
11 Ciertamente su alteza os había de espantar, y su pavor había de caer sobre vosotros.
Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?
12 Vuestras memorias serán comparadas a la ceniza, y vuestros cuerpos como cuerpos de lodo.
A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
13 Escuchádme, y hablaré yo, y véngame después lo que viniere.
Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
14 ¿Por qué quitaré yo mi carne con mis dientes, y pondré mi alma en mi palma?
Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
15 Aun cuando me matare, en él esperaré: empero mis caminos defenderé delante de él.
Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!
16 Y él también me será salud, porque no entrará en su presencia el impío.
Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
17 Oíd con atención mi razón, y mi denunciación con vuestros oídos.
Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
18 He aquí ahora, que si yo me apercibiere a juicio, yo sé que seré justificado.
Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
19 ¿Quién es el que pleiteará conmigo? porque si ahora callase, me moriría.
Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
20 A lo menos dos cosas no hagas conmigo, y entonces no me esconderé de tu rostro.
Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.
21 Aparta de mí tu mano, y no me asombre tu terror:
Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
22 Y llama, y yo responderé: o yo hablaré, y respóndeme tú:
Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
23 ¿Cuántas iniquidades y pecados tengo yo? Házme entender mi prevaricación y mi pecado.
Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
24 ¿Por qué escondes tu rostro, y me cuentas por tu enemigo?
Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
25 ¿A la hoja arrebatada del aire has de quebrantar? ¿y a una arista seca has de perseguir?
A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
26 ¿Por qué escribes contra mí amarguras, y me haces cargo de los pecados de mi mocedad;
Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
27 Y pones mis pies en el cepo, y guardas todos mis caminos, imprimiéndolo a las raíces de mis pies?
Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
28 Siendo el hombre como carcoma que se envejece: y como vestido que se come de polilla.
Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.
