Job 13
1 He aquí que todas estas cosas han visto mis ojos, y oído y entendido para sí mis oídos.
Lám, mindet látta szemem, hallotta fülem s meg értette.
2 Como vosotros lo sabéis, lo sé yo: no soy menos que vosotros.
Tudástokhoz képest tudom én is, nem esem messze tőletek.
3 Mas yo hablaría con el Todopoderoso, y querría disputar con Dios.
Azonban én a Mindenhatóval beszélnék s Istennel szemben védekezni kívánok.
4 Que ciertamente vosotros sois componedores de mentira, todos vosotros sois médicos de nada.
Azonban ti hazugsággal tapasztók vagytok, semmit se gyógyítók mindnyájatok.
5 Ojalá callando callarais del todo, porque os fuera en lugar de sabiduría.
Vajha hallgatva hallgatnátok, s az bölcseségül lenne nektek!
6 Oíd pues ahora mi disputa, y estád atentos a los argumentos de mis labios.
Halljátok csak védekezésemet s ajkaim pörlésére figyeljetek.
7 ¿Habéis de hablar iniquidad por Dios? ¿habéis de hablar por él engaño?
Istenért beszéltek-e jogtalanságot és érte beszéltek csalárdságot?
8 ¿Habéis vosotros de hacerle honra? ¿habéis de pleitear vosotros por Dios?
Személyét tekintitek-e, avagy Istenért pöröltök?
9 ¿Sería bueno que él os escudriñase? ¿Burlaros heis con él, como quien se burla con algún hombre?
Jó lesz-e, midőn kikutat benneteket, avagy mint embert ámítanátok, ámítjátok őt?
10 El arguyendo os argüirá duramente, si en lo secreto le hicieseis tal honra.
Feddve fedd majd titeket, ha titokban személyt válogattok.
11 Ciertamente su alteza os había de espantar, y su pavor había de caer sobre vosotros.
Nemde a fensége megrémítene benneteket, s rátok esne rettentése?
12 Vuestras memorias serán comparadas a la ceniza, y vuestros cuerpos como cuerpos de lodo.
Emlékmondásaitok hamu-példázatok, akár agyag-magaslatok a ti magaslataitok.
13 Escuchádme, y hablaré yo, y véngame después lo que viniere.
Hallgassatok el előttem, hadd beszélek én, essék meg rajtam bármi is!
14 ¿Por qué quitaré yo mi carne con mis dientes, y pondré mi alma en mi palma?
Bármiképpen – fogaim között viszem húsomat, s lelkemet tenyeremre teszem.
15 Aun cuando me matare, en él esperaré: empero mis caminos defenderé delante de él.
Lám, megöl engem: várakozom ő rá; csak útjaimat védeném arcza előtt.
16 Y él también me será salud, porque no entrará en su presencia el impío.
Az is segítségemre való, hogy színe elé nem juthat képmutató.
17 Oíd con atención mi razón, y mi denunciación con vuestros oídos.
Hallva halljátok szavamat és közlésemet füleitekkel.
18 He aquí ahora, que si yo me apercibiere a juicio, yo sé que seré justificado.
Íme, kérlek, elrendeztem a jogügyet, tudom, hogy nekem lesz igazam.
19 ¿Quién es el que pleiteará conmigo? porque si ahora callase, me moriría.
Ki az, ki perbe száll velem, mert most ha hallgatnom kell, kimúlok.
20 A lo menos dos cosas no hagas conmigo, y entonces no me esconderé de tu rostro.
Csak kettőt ne tégy velem, akkor színed elől nem rejtőzöm el:
21 Aparta de mí tu mano, y no me asombre tu terror:
Kezedet távolítsd el rólam, és ijesztésed ne rémítsen engem;
22 Y llama, y yo responderé: o yo hablaré, y respóndeme tú:
aztán szólíts és én felelek, vagy beszélek én s te válaszolj nekem.
23 ¿Cuántas iniquidades y pecados tengo yo? Házme entender mi prevaricación y mi pecado.
Mennyi bűnöm és vétkem van nekem, bűntettemet és vétkemet tudasd velem!
24 ¿Por qué escondes tu rostro, y me cuentas por tu enemigo?
Miért rejted el arczodat és ellenségednek tekintesz engem?
25 ¿A la hoja arrebatada del aire has de quebrantar? ¿y a una arista seca has de perseguir?
Vajon elhajtott levelet riasztasz-e, és száraz tarlót üldözöl?
26 ¿Por qué escribes contra mí amarguras, y me haces cargo de los pecados de mi mocedad;
Hogy keserűségeket irsz föl ellenem s örökölteted velem ifjúkorom bűneit;
27 Y pones mis pies en el cepo, y guardas todos mis caminos, imprimiéndolo a las raíces de mis pies?
és karóba tested lábaimat, megvigyázod mind az ösvényeimet, lábaim gyökerei köré húzod jeledet.
28 Siendo el hombre como carcoma que se envejece: y como vestido que se come de polilla.
És ő mint a rothadék szétmállik, mint ruha, melyet moly emésztett:
