Salmos 77

1 Mi voz se levanta a ʼElohim y clamaré. Mi voz se levanta a ʼElohim, Y Él me oirá.

Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár. Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.

2 En el día de mi angustia busqué a ʼAdonay. A Él levanté mi mano de noche sin descanso. Mi alma rehusaba ser consolada.

Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.

3 Me acuerdo de ʼElohim y me conmuevo. Me lamento y mi espíritu desmaya. (Selah)

Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. (Szela)

4 Mantienes mis párpados abiertos. Estoy turbado y no puedo hablar.

Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.

5 Consideré los días de antaño, Los años de tiempos pasados.

Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.

6 Recuerdo mi canto en la noche. Medito en mi corazón, Y mi espíritu escudriña:

Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:

7 ¿Desechará ʼAdonay para siempre, Y no volverá a ser favorable?

Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?

8 ¿Cesó por completo su misericordia? ¿Se extinguió para siempre su promesa?

Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?

9 ¿Olvidó ʼEL ser bondadoso? ¿En su ira retiró su compasión? (Selah)

Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? (Szela)

10 Entonces dije: Es mi enfermedad: Que la mano derecha de ʼElyón cambió.

És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.

11 Me acordaré de las obras de YA, ¡Sí! Recordaré tus maravillas de antaño.

Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;

12 Meditaré en toda tu obra, Y hablaré sobre tus proezas.

És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.

13 ¡Oh ʼElohim, santo es tu camino! ¿Cuál ʼelohim es tan grande como nuestro ʼElohim?

Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?

14 Tú eres el ʼElohim que obra maravillas. Hiciste notorio entre los pueblos tu poder.

Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.

15 Con tu poder redimiste a tu pueblo, A los hijos de Jacob y de José. (Selah)

Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. (Szela)

16 Te vieron las aguas, oh ʼElohim. Las aguas te vieron y se angustiaron. Los abismos también se estremecieron.

Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.

17 Espesas nubes derramaron agua. Los nubarrones tronaron. También tus flechas centellaron.

A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.

18 El ruido de tu trueno estaba en el remolino de viento. Los relámpagos iluminaron el mundo. Tembló y se estremeció la tierra.

Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.

19 Abriste tu camino en el mar Y tus senderos en las aguas caudalosas, Para que tus pisadas no fueran conocidas.

Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.

20 Como un rebaño guiaste a tu pueblo Por medio de Moisés y Aarón.

Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.