Salmos 77

1 Mi voz se levanta a ʼElohim y clamaré. Mi voz se levanta a ʼElohim, Y Él me oirá.

a karmesternek. Jedútún számára. Ászáftól. Zsoltár. Hangommal az Istenhez hadd kiáltok, hangommal az Istenhez, és ő figyel reám.

2 En el día de mi angustia busqué a ʼAdonay. A Él levanté mi mano de noche sin descanso. Mi alma rehusaba ser consolada.

Szorultságom napján az Urat kerestem; kezem éjjel kinyújtva van s nem dermed meg, vonakodott lelkem megvigasztalódni.

3 Me acuerdo de ʼElohim y me conmuevo. Me lamento y mi espíritu desmaya. (Selah)

Istenre ha emlékezem, sóhajtanom kell; ha gondolkodom, elborul lelkem. Széla.

4 Mantienes mis párpados abiertos. Estoy turbado y no puedo hablar.

Tartod szemem őrzőit, nyugtalankodom s nem beszélhetek.

5 Consideré los días de antaño, Los años de tiempos pasados.

Elgondolom a hajdankor napjait, az ősidőknek éveit.

6 Recuerdo mi canto en la noche. Medito en mi corazón, Y mi espíritu escudriña:

Ha emlékezem éjjel hárfajátékomra, gondolkodnom kell szívemben és fürkész lelkem:

7 ¿Desechará ʼAdonay para siempre, Y no volverá a ser favorable?

Örökre elvet-e az Úr és nem fog már többé kedvelni?

8 ¿Cesó por completo su misericordia? ¿Se extinguió para siempre su promesa?

Megszünt-e kegyelme mindenkorra, elfogyott-e az igéret nemzedékre meg nemzedékre?

9 ¿Olvidó ʼEL ser bondadoso? ¿En su ira retiró su compasión? (Selah)

Elfelejtett-e könyörülni Isten, avagy haragban elzárta-e irgalmát? Széla.

10 Entonces dije: Es mi enfermedad: Que la mano derecha de ʼElyón cambió.

Azt mondtam: az a szenvedésem, hogy megváltozott a legfelsőnek jobbja.

11 Me acordaré de las obras de YA, ¡Sí! Recordaré tus maravillas de antaño.

Emlékezem Jáh cselekedeteire, midőn emlékezem hajdankori csodádról;

12 Meditaré en toda tu obra, Y hablaré sobre tus proezas.

elmélkedem minden tettedről és cselekményeiden elgondolkodom.

13 ¡Oh ʼElohim, santo es tu camino! ¿Cuál ʼelohim es tan grande como nuestro ʼElohim?

Isten, szentségben van az utad; ki oly nagy isten, mint az Isten?

14 Tú eres el ʼElohim que obra maravillas. Hiciste notorio entre los pueblos tu poder.

Te vagy az Isten, ki csodát mível, tudattad a népek közt erődet.

15 Con tu poder redimiste a tu pueblo, A los hijos de Jacob y de José. (Selah)

Megváltottad karoddal népedet, Jákób és József fiait. Széla.

16 Te vieron las aguas, oh ʼElohim. Las aguas te vieron y se angustiaron. Los abismos también se estremecieron.

Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak a vizek, megremegtek, meg is reszkettek a mélységek.

17 Espesas nubes derramaron agua. Los nubarrones tronaron. También tus flechas centellaron.

Vizet ömlesztettek a felhők, dörejt hallattak a fellegek, nyilaid is szerte jártak;

18 El ruido de tu trueno estaba en el remolino de viento. Los relámpagos iluminaron el mundo. Tembló y se estremeció la tierra.

hallik dörgésed a forgatagban, megvilágították villámok a világot, megreszketett és megrendült a föld.

19 Abriste tu camino en el mar Y tus senderos en las aguas caudalosas, Para que tus pisadas no fueran conocidas.

Tengeren át volt utad és ösvényed nagy vizeken, és nyomdokaid nem voltak fölismerhetők.

20 Como un rebaño guiaste a tu pueblo Por medio de Moisés y Aarón.

Vezetted népedet, mint juhokat, Mózes és Áron által.