Salmos 69
1 Sálvame, oh ʼElohim, porque las aguas amenazan mi vida.
Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé. Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.
2 Estoy hundido en lodo profundo, Y no hay donde asentar pie. Entré en aguas profundas, Y un diluvio me inunda.
Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.
3 Estoy cansado de llamar. Mi garganta enronqueció. Mis ojos desfallecen mientras espero a mi ʼElohim.
Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.
4 Aumentaron más que los cabellos de mi cabeza los que me odian sin causa. Son fuertes los que quieren destruirme. Se declararon enemigos míos sin causa. Y tengo que pagar lo que no robé.
Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!
5 Oh ʼElohim, Tú conoces mi insensatez. Mis pecados no te son ocultos.
Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted:
6 No sean avergonzados por mi causa los que en Ti esperan, Oh ʼAdonay Yavé de las huestes. No sean avergonzados por mi causa los que te buscan, Oh ʼAdonay Yavé de las huestes. Que los que te buscan no sean deshonrados por mí, Oh ʼElohim de Israel.
Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!
7 Porque por tu causa he sufrido afrenta. Vergüenza cubrió mi semblante.
Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orczámat.
8 Me volví extraño para mis hermanos, Y extranjero para los hijos de mi madre.
Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé.
9 Porque el celo de tu Casa me consume, Y las ofensas de los que te reprochan Cayeron sobre mí.
Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.
10 Me afligí a mí mismo con ayuno. Y esto fue mi afrenta.
Ha sírok és bőjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik.
11 Usé tela áspera como ropa, Y fui para ellos un refrán.
Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.
12 Los que se sientan en la puerta murmuran contra mí, Y soy el canto de los borrachos.
A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.
13 Pero yo elevo mi oración a Ti, oh Yavé, en el tiempo aceptable. Oh ʼElohim, por la grandeza de tu misericordia, Respóndeme con la verdad de tu salvación.
Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel.
14 Sácame del lodo, Y no dejes que me hunda. Que yo sea librado de los que me aborrecen Y de las aguas profundas.
Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből;
15 Que no me ahogue el diluvio de agua, Ni me sorba el abismo, Ni la fosa cierre sobre mí su boca.
Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!
16 Respóndeme, oh Yavé, Porque tu misericordia es buena. Vuélvete a mí conforme a la grandeza de tu misericordia.
Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;
17 No escondas tu rostro de tu esclavo, Porque estoy en angustia. Respóndeme prontamente.
És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!
18 Acércate a mi vida y redímela. Rescátame a causa de mis enemigos.
Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.
19 Tú conoces mi afrenta, mi vergüenza y mi oprobio. Delante de Ti están todos mis adversarios.
Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.
20 La afrenta quebrantó mi corazón, Y estoy enfermo. Busqué compasión, y no hubo, Y consoladores, pero ninguno hallé.
A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.
21 Me dieron además hiel como alimento, Y en mi sed me dieron a beber vinagre.
Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.
22 Vuélvase su mesa delante de ellos una trampa. Y cuando ellos estén seguros en paz, Se convierta en trampa para ellos.
Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá.
23 Sean oscurecidos sus ojos para que no vean, Y que sus cinturas tiemblen continuamente.
Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá.
24 Derrama tu indignación sobre ellos, Y alcánzalos con tu ardiente furor.
Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket.
25 Sea su campamento desolado, Que nadie viva en sus tiendas.
Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos;
26 Porque persiguen al que Tú mismo mataste, Y comentan el dolor de los que Tú heriste.
Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg.
27 Añade iniquidad a su iniquidad, Y no entren ellos en tu justicia.
Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.
28 Sean borrados del rollo de la vida, Y no sean inscritos con los justos.
Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak.
29 Pero yo estoy afligido y adolorido. Que tu salvación me ponga en alto, oh ʼElohim.
Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!
30 Yo alabaré el Nombre de ʼElohim con canto, Y lo exaltaré con acción de gracias.
Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.
31 Y agradará a Yavé más que el sacrificio de un buey, O un novillo con cuernos y pezuñas.
És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál.
32 Lo ven los humildes y se alegran. Ustedes, los que buscan a ʼElohim, Que reviva su corazón.
Látják ezt majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek!
33 Porque Yavé oye a los menesterosos, Y no desprecia a sus prisioneros.
Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg.
34 ¡Alábenlo los cielos y la tierra, Los mares, y todo lo que se mueve en ellos!
Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!
35 Porque ʼElohim salvará a Sion, Y edificará las ciudades de Judá Para que vivan allí y las posean.
Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt.
36 Los descendientes de tus esclavos la heredan, Y los que aman tu Nombre habitarán en ella.
És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ő nevét.
