Salmos 39

1 Dije: Guardaré mis caminos para no pecar con mi boca. Llevaré mordaza en mi boca Mientras los perversos estén frente a mí.

A karmesternek, Jedútúnnak. Zsoltár Dávidtól. Azt mondtam: Hadd őrzöm meg útjaimat, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; hadd őrzöm meg szájamnak zaboláját, a meddig a gonosz előttem van!

2 Enmudecí con silencio. Me callé, aun en cuanto a lo bueno, Y se agravó mi dolor.

Elnémultam csendességgel, hallgattam a jónak híján és fájdalmam megza-varodott;

3 Mi corazón se enardeció. En mi meditación ardió el fuego. [Entonces] hablé con mi lengua:

hevűlt a szívem belsőmben, tűnődésemben tűz égett, kimondtam nyelvemmel:

4 Oh Yavé, dime mi final, Cuál es la medida de mis días. Permíteme saber cuán pasajero soy.

Tudasd velem, Örökkévaló, végemet, és napjaim mértékét, mennyi az! Hadd tudjam, mi mulandó vagyok.

5 En verdad, diste a mis días término corto, Y mi edad es como nada ante Ti. Ciertamente es completa vanidad todo hombre que vive. (Selah)

Íme, arasznyira szabtad napjaimat, s földi létem olyan előtted, mint a semmi. Bizony, csupán lehelet minden ember, ki fennáll. Széla.

6 Ciertamente como un fantasma de realidad anda el hombre, Ciertamente en vano se agita, Amontona riquezas y no sabe quién las recogerá.

Bizony, mint árnykép jár-kél a férfi, bizony, hiábavalóságért zajonganak, fölhalmoz s nem tudja, ki gyűjti be.

7 Y ahora, ʼAdonay, ¿qué espero? Mi esperanza está en Ti.

Most pedig mit remélek, Örökkévaló, várakozásom te benned van!

8 Líbrame de todas mis transgresiones. No me coloques como escarnio de los necios.

Mind a bűneimtől ments meg engem, aljasnak gyalázatává ne tégy!

9 Enmudecí, no abrí mi boca, Porque Tú lo dispusiste.

Elnémultam, nem nyitom meg számat, mert te eselekedted.

10 Quita de sobre mí tu azote, Porque perezco por el golpe de tu mano.

Vedd le rólam csapásodat, kezed támadásától elfogytam én!

11 Corriges al hombre con castigos por su iniquidad. Como polilla carcomes lo que es precioso para él. Ciertamente todo hombre es solo un soplo. (Selah)

Büntetésekkel bűnért fenyítotted a férfit, szétfolyattad, mint a moly, gyönyörűségét: bizony, lehelet minden ember! Széla.

12 Escucha mi oración, oh Yavé, Y presta oído a mi clamor. No guardes silencio ante mis lágrimas, Porque soy un forastero ante Ti, Y un advenedizo como todos mis antepasados.

Halljad meg imámat, Örökkévaló, fohászkodásomra figyelj, könnyemre ne hallgass; mert jövevény vagyok nálad, zsellér, mint őseim mind.

13 Aparta de mí tu mirada para que yo sonría, Antes que yo parta y no exista más.

Tekints el tőlem, hogy erősödhessem, mielőtt elmegyek és nem vagyok.