Salmos 17

1 Oye, oh Yavé, una causa justa, atiende mi clamor. Escucha mi oración hecha con labios sin engaño.

Dávid imádsága. Hallgasd meg, Uram, az igazságot, vedd észre könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról.

2 De tu Presencia proceda mi defensa. Vean tus ojos la rectitud.

A te orczádtól jőjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat.

3 Tú probaste mi corazón. Me visitaste de noche, Me pasaste por el crisol y nada [inicuo] hallaste. Resolví que mi boca no cometa transgresión.

Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi rosszat; ha tán gondoltam is, nem jött ki a számon.

4 En cuanto a las obras humanas, Con la Palabra de tus labios Me guardé de las sendas del violento.

Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erőszakosnak ösvényeire.

5 Mis pasos se mantuvieron en tus caminos. Mis pies no resbalarán.

Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim.

6 Oh ʼElohim, yo te invocaré, Y Tú me responderás. Inclina tu oído hacia mí y escucha mis palabras.

Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet.

7 ¡Haz tus misericordias maravillosas! Tú eres Quien salvas a quienes se refugian a tu mano derecha, De los que se levantan contra ellos.

Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól.

8 Guárdame como a la pupila de tus ojos, Escóndeme bajo la sombra de tus alas

Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet.

9 De la presencia de los perversos que me oprimen, De los enemigos mortales que me rodean.

A gonoszok elől, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elől, a kik lelkendezve vesznek körül engem.

10 Protegidos están en su prosperidad. Con su boca hablan arrogancias.

Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak.

11 Ahora cercaron nuestros pasos. Fijan su mirada en echarnos a tierra,

Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek.

12 Como león ansioso de desgarrar su presa, Como cachorro de león agazapado en su cueva.

Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülő oroszlánkölyökhöz.

13 ¡Levántate, oh Yavé! ¡Hazle frente! Haz que sea derribado. Con tu espada libra mi alma del inicuo,

Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le őt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel;

14 Y con tu mano, oh Yavé, de los hombres del mundo, Cuya porción está en esta vida, Cuyo vientre Tú llenas con tus tesoros. ¡Sean saciados, pues, sus hijos, Y dejen las migajas a sus nietos!

Az emberektől, oh Uram, kezeddel, a világ embereitől! Az ő osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bővölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják.

15 Yo veré tu rostro en justicia, Estaré satisfecho cuando despierte a tu semejanza.

Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn felserkenek.