Salmos 139
1 Oh Yavé, Tú me escudriñaste y conociste.
Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
2 Tú sabes cuándo me siento Y cuándo me pongo en pie, De lejos entiendes mi pensamiento.
Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.
3 Vigilas cuando camino Y cuando reposo, Y estás íntimamente familiarizado con todos mis caminos.
Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
4 Aun antes que haya una palabra en mi lengua, Ciertamente, oh Yavé, Tú la sabes toda.
Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!
5 Me rodeaste por detrás y por delante, Y pusiste tu mano sobre mí.
Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
6 [Tal] conocimiento es demasiado maravilloso para mí. Alto es, no puedo alcanzarlo.
Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt.
7 ¿A dónde puedo irme de tu Espíritu? ¿O a dónde puedo huir de tu Presencia?
Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?
8 Si subo al cielo, allí estás Tú, Y si en el Seol preparo mi cama, Mira, allí estás Tú. (Sheol h7585)
Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy. (Sheol h7585)
9 Si tomo las alas del alba Y vivo en la parte más remota del mar,
Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
10 Aun allí me guiará tu mano Y me sostendrá tu mano derecha.
Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
11 Si digo: Ciertamente la oscuridad me cubrirá, La luz a mi alrededor será la noche.
Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
12 Aun la oscuridad no es oscura para Ti, La noche resplandece como el día. Lo mismo son la oscuridad y la luz.
A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
13 Tú formaste mis órganos internos. Me tejiste en el vientre de mi madre.
Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
14 Te doy gracias, Porque soy temerosa y maravillosamente formado. Maravillosas son tus obras, Y mi alma lo sabe muy bien.
Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
15 No fueron encubiertos de Ti mis huesos, Cuando en secreto fui hecho, Y entretejido en las profundidades de la tierra.
Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében.
16 Tus ojos vieron mi embrión, Y en tu rollo estaban escritos todos Los días que me fueron ordenados, Cuando aún [no existía] uno de ellos.
Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.
17 ¡Oh ʼEL, cuán preciosos me son tus pensamientos! ¡Cuán inmensa es la suma de ellos!
És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
18 Si los cuento, serían más que la arena. Cuando despierto, aún estoy contigo.
Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.
19 ¡Oh ʼEloah, si mataras al perverso, Si, por tanto, se alejan de mí los hombres sanguinarios!
Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!
20 Porque hablan contra Ti perversamente, Y tus enemigos toman [tu Nombre] en vano.
A kik gonoszul szólnak felőled, és nevedet hiába veszik fel, a te ellenségeid.
21 Oh Yavé, ¿No aborrezco a los que te aborrecen? ¿No repugno a los que se levantan contra Ti?
Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?
22 Con absoluto odio los aborrezco. Son mis enemigos.
Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!
23 Escudríñame, oh ʼEL, y conoce mi corazón. Pruébame y conoce mis ansiosos pensamientos,
Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
24 Ve si hay en mí camino de perversidad Y guíame en el camino eterno.
És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!
